2018.05.20 Lubuskie Military Museum, Drzonow in Zielonej Gorze, Lubuskie Voivodeship, Poland / Lubuskie Muzeum Wojskowe, Drzonów w Zielonej Górze, Województwo lubuskie

A lubusi vajdaság, zielona górai járásában található, Swidnica részét képező Drzonowban 1978. január 1-jén nyílt meg a múzeum, a község közepén található kastélyban és az azt körülvevő park egy részén.

A 122 mm-es M1910/30 tarack - 122mm wz.1910/30 - elődjét, a francia Schneider-Creusot fegyvergyár fejlesztette ki a cári Oroszország részére 1910-ben. Az 1930-as korszerűsítés során a lövegcső töltőkamráját meghosszabbították, az irányzóberendezést korszerűsítették, a lövegtalpat és a lövegcső mozgató szerkezetét megerősítették, a csőhátrasiklást fékező-helyretoló berendezést is módosították. A II.világháború során a Wehrmacht, a zsákmányolt példányokat 12,2 cm leF.H.388(r) elnevezéssel állította hadrendbe.

A 45 mm-es 53-K (M1937) (52-P-243-PP-1) páncéltörő ágyút a Szovjetunióban fejlesztették ki. Lengyel jelölése: 45mm wz.1397.

12,7 mm-es DSKM (56-P-542M) nehéz géppuska - lengyel jelölés: DSzK wz.1938/46 - , a BT-7-es harckocsihoz tartozó futógörgők társaságában.

Lengyelország 1918-ban szerezte vissza függetlenségét. Az időszaki tárlat ehhez az eseményhez kapcsolódik.

Balról jobbra haladva az alábbi repülőgép-fedélzeti fegyvereket láthatjuk: 37 mm-es Nugyelman N-37D gépágyú; 30 mm-es Nugyelman-Rihtyer NR-30 (9-A-086) gépágyú; 23 mm-es Nugyelman-Szuranov NSz-23KM gépágyú; 23 mm-es Nugyelman-Rihtyer NR-23 (9-A-656) gépágyú; 23 mm-es Grjazev-Sipunov GS-23L (9-A-472) kétcsövű gépágyú; 12,7 mm-es Berezin UBT géppuska. Alul egy R-3Sz passzív infravörös önirányítású, rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéta metszete, felette egy R-60M passzív infravörös önirányítású, rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéta látható.

Az R-3Sz (K-13A, 310-es gyártmány) levegő-levegő rakéta orr-részében helyezkedik el a 451-K infravörös keresőfej és az elektronikai egység, mögötte a gázgenerátor és a kormánymozgató mechanizmus. Ezután következik a 11,3 kg-os harci rész, - amelyből a robbanás után 1.100 darab 3 grammos repeszből álló repeszfelhő képződik - , a 454-K gyújtószerkezet, majd a szilárd hajtóanyagú PRD-80A rakéta.

Kézi páncéltörő gránátvető, RPG-2 (56-G-660) és...

...a PG-2 kumulatív páncéltörő gránát, az indítócső elhagyását biztosító hajtótöltet nélkül. A 82mm átmérőjű hengeres testben található az 1,85 kg tömegű, TNT és hexogén 1:1 arányú keverékéből álló robbanótöltet, az áramvonalas kúp alatt pedig a kumulatív tölcsér. A fegyver RGPpanc-2 néven került rendszeresítésre a Lengyel Néphadseregben (Ludowe Wojsko Polskie; LWP), 1952-ben.

Kézi páncéltörő gránátvető, RPG-7 (6G3)

A képen az RSz-2USz vezetősugaras irányítású levegő-levegő rakéta hátsó részén elhelyezett, az indító repülőgépről érkező, a rakéta irányítását végző rádiójelek fogadására szolgáló antenna és az elektronikai blokk látható.

9K32 Sztrela-2 rövid hatótávolságú légvédelmi komplexum, 9P54M indítócső és a cső alatt a 9B17 tápegység. A 9P58 elsütő mechanizmus nincs az eszközön.

A képen látható nagyobbik eszköz egy ASAFA-5M automata réskamerás légi-fényképezőgép (Автоматический Щелевой АэроФотоАппарат), a kissebbik pedig egy A-39 (AFA-39) légi-fényképezőgép (АэроФотоАппарат).

Az A-39 (AFA-39) fényképezőgép 500 és 5.000 méteres magasság és 500 és 1.500 km/h repülési sebesség között használható. 19 méter hosszú, 80 mm széles Isopankróm 17 vagy 22 filmanyagra készültek a felvételek. Az objektív egy 54 fokos látószögű Ural-27 2,5/100-as. A kamera súlya nyolc kilogramm.

A Szu-7 és Szu-17-eseken alkalmazott APU-14U típusú indítósínről hét darab Sz-3K nem irányított rakéta volt indítható.

Szovjet gyártmányú, nagy romboló erejű repesz-romboló légibomba, OFAB-100.

Ez a bomba metszet külsőleg egy szovjet gyártmányú ZAB-100-114 gyújtóbombára hasonlít, de a belső rész ábrázolásánál hiányzik a kilenc darab termit töltet megjelenítése. Az orrán egy TM-24/A orr-gyújtószerkezet látható.

A szovjet 57 mm-es Sz-5 nem irányított levegő-föld rakéták különböző változatai. Fentről lefele haladva: Sz-5 (ARSz-57), az alapváltozat, repesz-romboló harci résszel. Alkalmazás: 1955-től. Alatta az 1959-től alkalmazott modernizált változat, a szintén légi- és gyengén védett célok ellen alkalmazható Sz-5M. Tömege 3,86 kg, a harci rész tömege 1,08 kg. Alatta az 1970-ben kifejlesztett Sz-5MO, megnövelt 2,1 kg-os harci résszel, amelyből a robbanás során 360 darab 2 grammos repeszdarab képződik. Ez alatt az Sz-5MO metszete látható. Legalul a kombinált kumulatív-repeszromboló harci résszel ellátott Sz-5KO és metszete látható. A repeszképződés során 220 darab 2 grammos repesz képződik. A rakéta tömege 4,45 kg, a harci részé 1,6 kg. 1971-ben jelent meg.

A 16 darab Sz-5 rakéta indítására alkalmas UB-16-57UM indítókonténer metszete.

A szintén az Sz-5-ös rakéták indítására szolgáló MARS-3 konténer lengyel fejlesztés. A TS-11 Iskrához kifejlesztett eszközbe négy darab rakéta tölthető.

A MiG-21F; F-13 és U valamit a Szu-7-esek Mach kúpja mögött helyezték el az SzRD-5M Kvant rádió-távolságmérő antennáját.

A szovjet gyártmányú katapultülések üléslapjában elhelyezett NAZ-7 (Носимый Аварийный Запас) túlélőkészlet.

Néhány dolgok a készletből: konzerv (14), kétszersült (18), jelzősíp (12), tükröződésmentes napszemüveg (2), pótakkumulátor (8), az R-885 rádióállomáshoz helye (7), jelzőtükör (9), gyufa (11), jelzőfáklya (10), elsősegély doboz (17), csokoládé (15), ételmelegítő tabletták (13). Az alap készlet tömege 10 kg, amely kiegészíthető a környezeti viszonyoknak megfelelően (tenget feletti bevetés, sivatagos környezet stb..).

A radomi "im. gen. Waltera" Fémipari Művekben (Zakłady Metalowe im. gen. "Waltera") - ma Fabryka Broni „Łucznik” -   1964-1974 között gyártották a PM-63 RAK (Pistolet Maszynowy, Ręczny Automat Komandosów) géppisztolyt. A 9x18 mm-es Makarov lőszert használó fegyvert a harckocsizók, felderítők, RPG kezelők, sofőrök használták.

A 7,62mm-es Spagin géppiszolyokat (Пистолет-Пулемёт Шпагина) 1950-től Lengyelországban licencben gyártották. A vitrinben a következő változatok láthatók, fentől lefele haladva: PPS-41 géppisztoly csigatárral és ívtárral, lengyel jelölés: PPSz wz.1941. Alattuk kétféle 7,62 mm-es Szudajev géppisztolyt láthatunk (Пистолеты-Пулемёты Судаева), amelyek gyártása 1948-ban kezdődött el Lengyelországban. Alulról a második fegyver a licencben gyártott PPSz-43 - lengyel jelölés: PPS wz.1943 - , míg a fatusás PPSz-43 - lengyel elnevezése: PPS wz.1943/52 vagy PPS-M -  egy lengyel módosítás, amellyel a drágább PPS-41-eseket kívánták kiváltani. Az 1952-től gyártott változatot az 1980-as évekig használta a hadsereg, utána pedig a vasúti őrségekhez, ipari őrségekhez kerültek. A vitrin aljában egy Nagant M1895 revolver és egy TT valamint egy P-64 pisztoly látható.

A vitrinben 7,62 mm-es, lengyel gyártású Kalasnyikov gépkarabélyok (автомат Калашникова). Fentről lefelé: AKSz (56-A-212M) lengyel elnevezés: PMK-S. Alatta egy AK-47 (56-A-212), - lengyel elnevezés: PMK - látható. Majd egy AKM (6P1), lengyel jelölés PMK-M, és az AKMSz (6P4) gépkarabély lengyel változata, a PMK-M.

Vaszilij Alekszejevics Gyegtyarjov szovjet fegyver konstruktőr által tervezett, Lengyelországban licenc alapján gyártott golyószórók, fentről lefelé haladva: az 1928-ban kifejlesztett 7,62 mm-es DP (56-P-321) golyószóró és a harcjárművekbe tervezett változata, az 1944-től hadrendbe álló DTM (56-P-322M) golyószóró. Mindkettőt 1953-tól gyártották Lengyelországban, wz.1928 DP és DTM jelzéssel. Az alul látható 7,62 mm-es RPD (56-P-327) golyószórót 1958-tól gyártották Radomban. A DP és a DTM 7,62x54R lőszert, az RPD 7,62x39 lőszert használt.

Sz-75 Dvina közepes hatótávolságú légvédelmi rakéta komplexum, V-750 rakéta, Sz5.711 folyékony hajtóanyagú hajtómű.

9K42 Elbrusz harcászati ballisztikus rakéta komplexum, R-17 / R-300 (8K14) rakéta, Iszajev Sz5.2 (9D21) folyékony hajtóanyagú hajtómű. Üzemanyag: TM-185 (56% kerozin, 40% gázolaj, 4% Trikrizol), oxidáló anyag: AK-27I Melanzs (69,8-70,2% salétromsav, 24-28% nitrogén-tetraoxid, 1,3-2% víz, 0,03% alumínium-oxid és a vegyi folyamatokat gátló 0,12-0,16% jód). Tolóerő: 132,1 kN.

7,62 mm-es Gorjunov SzG-43 (56-P-428) géppuska, légvédelmi fegyverként alkalmazva.

Az SzGMT géppuska, az SzG-43, harckocsikon, páncélozott járműveken használt változata.

Mindkét fegyvert licenc alapján gyártották Lengyelországban.

Ez a vitrin a II világháborúban, a Royal Air Force-ban szolgáló lengyel pilótáknak állít emléket. Középen Edward Jaworski pilóta egyenruhája látható.

A Williamson Typ G.45 fotógéppuskát a Spitfire-ekben használták.

A Vörös Hadsereg kötelékében 1943-ban megalakított 1. Lengyel Hadsereg női katonáinak egyenruhái.

A Gyegtyarjov 14,5 mm-es PTRD-41 páncéltörő puska egylövetű. (PTRD wz.1941).

A Szimonov 14,5 mm-es PTRSz-41 (56-V-562) páncéltörő puska tárjába öt darab B-32 (páncéltörő-gyújtó) vagy BSz-41 (wolfram magos páncéltörő-gyújtó) lőszer fér. (PTRS wz.1941).

A képen balra egy 82 mm-es BM-37 (M1943) (52-M-832Sz) aknavető látható.

Ezt az MG-34-est az idők folyamán körbe nőtte a fa. Az 1960-as években bukkantak rá az Odera folyó partján.

A Wehrmacht kézifegyverei.

Az olasz Beretta Modello 38/43 géppisztolyt a Wehrmacht is rendszeresítette Maschinenpistole 738(i), rövidítve MP.738 néven. A mellette látható Sturmgewehr 44 vagy Stg.44 gépkarabély német fejlesztés.

A kép bal oldalán egy 13 mm-es Maschinengewehr 131 (MG131) géppuska; egy 7,92mm Mauser Gewehr 43/Karabiner 43 (G43/Kar43) félautomata puska; egy Panzerfaust 100 páncéltörő fegyver; egy 7,92 mm-es Maschinengewehr 42 (MG42) géppuska, jobb oldalt pedig egy 7,92 mm-es Mauser Karabiner 98 Kurz (Kar98k) ismétlőpuska látható.

7,62 mm-es Maxim (M1910) (56-P-421) géppuska (Maksim wz.1910).

7,62 mm-es Gorjunov SzG-43 (56-P-428) géppuska.

82 mm-es BM-37 (M1937) (52-M-832S) aknavető (82mm wz.1937).

A MiG-15bisz vadászrepülőgép licenc alapján történő gyártása 1954-ben kezdődött el a WSK PZL-Mielec-nél, Lim-2 (Licencyjny myśliwiec/licenc vadászrepülőgép) elnevezéssel. Az 1960-as évek elején mintegy 200 darab Lim-2-est, kétüléses SBLim-2 (az "SB" a Szkolno-Bojowy/iskola-harci gép rövidítése változattá építettek át. Az 1960-as években újabb módosítás történt. Néhány tucat gépet alkalmassá tettek a harci támogató feladatkörön kívül felderítésre, tüzérségi megfigyelésre, tüzérhelyesbítésre. Ezek a gépek az SBLim-2 A vagy Art. elnevezést kapták. AFA-21 és AFA-39-es légi-fényképezőgépek kerültek beépítésre a törzs alsó részébe, az egy darab NSz-23 gépágyút lecserélték két darab NR-23-as gépágyúra, valamint a gép hátsó kabinja is átépítésre került. A gép vezetéséhez szükséges eszközöket kiszerelték, helyükre a navigátori feladatok ellátásához szükséges műszerek kerültek. A 2x400 literes üzemanyag-póttartály helyett, 2x600 literes tartályokat alkalmaztak. Amikor a felderítési feladatok ellátását más géptípusok vették át, újbóli átépítésre került sor. A fényképezőgépeket eltávolították, a hátsó pilóta fülkéből újra lehetett vezetni a gépet. Ez a változat az SBLim-2 M nevet kapta. A típus utolsó repülésére 1993.május 18-án került sor Modlinban.

A 112 oldalszámú, 1A-10012-es gyári számú gép is egy SBLim-2 M.

A Mikojan-Gurjevics MiG-17PF (58-as gyártmány) vadászrepülőgépből, - mielőtt megindult volna a típus licencben történő gyártása Lim-5P néven - 12 darab érkezett Lengyelországba, két tételben 1955 májusában és augusztusában. A múzeumban látható 58310307 gyári számú gép a második csoportban érkezett. Mindegyik gép a 21. önálló vadászrepülő századba (21 Samodzielną Eskadrę Lotnictwa Myśliwskiego; 21 selm) került. 1956-ban négy gépet áthelyeztek a 28. Slupski vadászrepülő ezredbe (28 Słupski Pułk Lotnictwa Myśliwskiego; 28 plm). 1957-ben pedig a század megszűnését követően a gépeket négy különböző ezred között osztották szét. Az 1980-as évek közepén került kivonásra a típus.

A WSK PZL-Mielec Lim-6R vagy bisR vadászbombázó/felderítő repülőgépek, a Lim-6bis V. és VI. gyártási sorozatában - 1963.augusztus és 1964.február között - legyártott gépek átépítésével jöttek létre. A törzs alá egy AFA-39-es légi-fényképezőgép került beépítésre. A külső pilonokon CMR-9320-00 felderítő konténereket, a belsőkön villanó bombákat hordozhatott. 

A múzeumban látható gép 1J-0635 gyári számú gép 1963.03.13- án került a 21. taktikai felderítő repülőezredbe (21 Pułk Lotnictwa Rozpoznania Taktycznego; 21 plrt). A belső tartón látható Mars-2 indító konténerből 16 darab, Sz-5 típusú, nem irányított rakéta volt indítható.

A WSK PZL-Mielec Lim-5R vadászbombázó/felderítő repülőgépből 1959 és 1960 között 36 darab gép épült, majd még 8 darab Lim-5 is átalakításra került. A felderítésre használt AFA-39-es fényképezőgépet 45 fokos szögben építették be a törzs alsó részébe, a 16 és 17 törzskeret közé jobb oldalra, egy áramvonalas "dudor"-ba. Az orr részbe két 23mm-es Nugyelman-Rihtyer NR-23 gépágyú és egy 37 mm-es Nugyelman N-37D gépágyú került beépítésre. A szárnyak alatt bombákat és üzemanyag-póttartályokat hordozhatott.

Az 1C-1721 gyári számú gép 1960. április 27-én készült el és május 4-én került átadásra a légierő részére. Szolgálati ideje alatt több alakulat állományában is repült.

WSK PZL-Mielec SBLim-2A vagy Art. kétüléses harci támogató/felderítő/tüzérhelyesbítő repülőgép. Gyári száma: 1B-08020.

WSK PZL-Mielec TS-11 bis B Iskra, kiképző/támadó repülőgép. A "TS" a típus főtervezőjének, Tadeusz Sołtyk-nak a monogrammja. A TS-11 első, statikus tesztekre szolgáló példánya 1959. márciusában készült el, majd ugyanezen év decemberében elkészült az első repülőképes gép is, amely 1960.02.05-én emelkedett először a levegőbe. A bis B változat gyártása 1968-ban kezdődött el. Ennél a változatnál a szárnyak alá két-két fegyver felfüggesztési pontot alakítottak ki, bombák és nem irányított rakéták indítókonténerei számára. A gép orrában egy 23 mm-es gépágyú kapott helyet, 40 darabos lőszerkészlettel. A kiállított gép 1972.04.11-én hajtómű hiba miatt hasra szállt. Gyári száma:1H-0506.

WSK PZL-Mielec TS-11 bis BR vagy 200 Iskra felderítő/támadó repülőgép. Ezen változat kialakításának gondolata az 1970-es évek elején merült fel. A hátsó pilótakabin helyére egy üzemanyagtartály került, a gépbe három darab A-39 (AFA-39) légi-fényképezőgépet építettek be, a szárnyak alatt bombákat, nem irányított rakéták indítókonténereit hordozta. A hajtóműve egy max. 10,8 kN teljesítményű WSK PZL Rzeszów SO-3 gázturbinás sugárhajtómű volt. 1972.06.22-én került sor ezen típusváltozat első felszállására a 0823-as - gyári szám: 1H-0823/4H-0823 - oldalszámú géppel. Ez az egy készült belőle, nem került sorozatgyártásra.

WSK PZL-Mielec TS-11 bis C Iskra felderítő/tüzérhelyesbítő repülőgép 1971-ben került kialakításra. A hátsó kabinból a repülőgép vezetéséhez szükséges eszközök eltávolításra kerültek, helyükre navigációs pult és a felderítő berendezések működtetéséhez szükséges kezelőszervek kerültek. Három darab A-39 (AFA-39) légi-fényképezőgép került beépítésre, fegyverzete ugyanaz mint a bis B változatnak. A kiállított gép gyári száma: 2H-0530.          

WSK PZL Swidnik-Mil Mi-2P többcélú helikopter, gyári száma: 541624100

A WSK PZL Swidnik-Mil Mi-2M helikopter fejlesztése 1968-ban kezdődött el. Egyes források szerint sorozatgyártását nem tervezték. A mgr. inż. M. Czerwińskiego által vezetett tervezőcsapat lecserélte a 298 kW teljesítményű GTD-350-es gázturbinákat, 331 kW teljesítményű GTD-350P-kre. Javítottak a gép műszerezettségén, különösképpen a rádión. A Mi-2M1 csak a hajművekben tért egy eredeti Mi-2-től, a múzeumban látható Mi-2M2 (gyári száma: ZD 0104054) változatnál, már a gép orr része is megváltozott, a futóműre nagyobb kerekek kerültek, kiegészítő üzemanyag-tartály került a gép sík padlólemeze alá, a tolóajtókkal szerelt, nagyobb méretű kabinban a pilótán kívül 11 fő fért el. A prototípus 1974.07.01-i első repülése után még 1975-ben is folytak tesztrepülések. Öt darab gép készül ebből a változatból.

Az elő hat darab Mil Mi-4A szállítóhelikopter 1958. augusztusában érkezett meg Lengyelországba. 23 darab került rendszeresítésre az "A" változatból. Az 1980-as évek elejéig állt hadrendben a típus. A fotón látható gép gyári száma: 03141.

1953-ban született meg a döntés, hogy a lublini vajdaságban található Swidnikben 1950-ben felépült 5.sz. Közlekedési Eszközök Gyára (Wytwórnia Sprzetu Komunikacyjnego; WSK) lesz a Mil Mi-1T helikopterek licenc alapján történő gyártásának helyszíne. 1955 végén, 1956 elején, a Szovjetunióból, vasúton, ládákba csomagolva érkezett meg az elő négy gép, amelyek közül az első 1956.március 23-án szállt fel. Az első lengyel széria gépe 1957.március 22-én emelkedett a magasba, még az Ivcsenko AI-26V dugattyús hajtóművel, mert a motorok licencgyártása csak 1957-végén indult meg Rzeszówban Lit-3 elnevezéssel. Az SM-1 jelzésű helikopter gyártása 1965-ig tartott. A Lengyel Néphadsereg repülő alakulatainál 1956 és 1963 között álltak hadrendben. A kép jobb oldalán látható gép, egyike a Szovjetunióból érkezett négy gépnek. A kiképző változatú Mil Mi-1U gyári száma: 96801105.

A WSK PZL Swidnik SM-1-en alapuló SM-2-es helikopter tervezése 1957-ben kezdődött el, az első felszállásra 1959.november 18-án került sor. A megnövelt méretű kabinba, a pilótán kívül négy személy fért be. A hajtómű és az erőátvitel változatlan maradt. A sorozatgyártás 1960-1963 között zajlott. Négy sorozatban 86 gép készült el. A gépek nagy része, mintegy 70 darab a néphadsereg különböző alakulataihoz került, ahol 1979-ig repültek, néhány gépet a polgári repülésben használtak mentő-helikopterként, illetve Csehszlovákiába és Romániába is került néhány darab. A múzeumban látható mentő változatú gép gyári száma: S201005.

Mikojan-Gurjevics MiG-21R (94R gyártmány) felderítő repülőgép. A Lengyel Légierőhöz 1968. szeptemberében megérkezett első két "R" egyike volt a múzeumban látható 94R011423 gyári számú gép. Összesen 36 darab felderítő érkezett 1968 és 1972 között. Ezen változat utolsó repülésére 2000 októberében került sor.

A repülőgép állomáshelyei: Malbork, 41. vadászrepülő ezred (41 Pułk Lotnictwa Myśliwskiego; 41 plm) 1968.09.28-1969.07.08 között; Powidz, 21. taktikai és tüzérségi felderítő-repülő ezred (21 Pułk Lotnictwa Rozpoznania Taktycznego i Artyleryjskiego; 21 plmia), 1969.07.08-1982.12.29 között; Sochaczew, 32. taktikai felderítő-repülő ezred, 2. század (32 Pułk Lotnictwa Rozpoznania Taktycznego, 2 eskadra; 32 plr) 1982.12.29-1996.10.11 között. Ezután a 3.sz. Katonai Repülőgép-javító Üzembe (Wojskowe Zakłady Lotnicze nr 3; WZL-3) került.

Az "R" típusú rádioelektronikai felderítő konténer egy A-39 (AFA-39) fényképezőgépet, SzRSz-6 (Romb-4A, felderítési tartomány: 800-10.450MHz) és SzRSz-7M (Romb-4B, felderítési tartomány: 147-825MHz) felderítő berendezéseket, FB-1 optikai felvevőeszközt, ASzO-2 infracsapda kilövőket, SzRO-3 besugárzás jelzőket, MS-61 magnetofont és egyéb berendezéseket tartalmazott. A törzs oldalán egy SzPRD-99 startrakéta látható.

A "D" típusú fotó felderítő konténer, öt darab A-39 (AFA-39), egy darab A-39M (AFA-39M) és egy darab ASAFA-5M fényképezőgépet, ASzO-2 infracsapda kilövőket, SzRO-3 besugárzás jelzőket, MS-61 magnetofont és egyéb berendezéseket tartalmazott.

A Szuhoj Szu-20 (Sz32MK gyártmány) vadászbombázó repülőgépből Lengyelországban 27 darabot rendszeresítettek. Az első hat gép 1974-ben érkezett meg. Valamennyi gép a Powidzban állomásozó 7. bombázó-felderítő ezredbe (7 Pułk Lotnictwa Bombowo-Rozpoznawczego; 7 plbr) került. Az utolsó repülésre 1997. február 28-án került sor. A típuson repülő lengyel pilótákat és üzemeltető műszakiakat, a 70-es évek végén, 80-as évek elején képezték ki egy speciális bomba használatára. Az IAB-500-300 imitációs atombombából Powidzban több készletet tároltak, ezeket 1989-ben visszaszállították a szovjet hadsereg sypniewoi fegyverraktárába. A 6138-as oldalszámú, 74828 gyári számú gép 1975.decemberében készült el a 126 sz. repülőgépgyárban (GAZ-126), az Amur menti Komszomolszkban és 1976.03.18-érkezett meg Powidzba. 1392 órát és 3 percet repült mielőtt 1997. február 28-án végleg leállították.

A KMGU-2 aknaszóró-konténerbe háromféle résztöltet tölthető: PTM-1 harckocsi akna, AO-2,5RT és PFM-1Sz akna.

9K42 Elbrusz harcászati ballisztikus rakéta komplexum, R-17 / R-300 (8K14) rakéta, 2T3M rakéta szállító félpótkocsin. A rakéta orrkúpjára a "9N33" felirat van festve. Ez a változat egy 300 kt-s PA17 nukleáris harci részt tartalmazott. Lengyelország nem rendelkezett saját atomfegyverrel, adott esetben a Vörös Hadseregtől kapott volna. 9N33GVM súlymakettel vagy 9N33U vagy UT kiképző-gyakorló változattal viszont rendelkezhettek.

A rakétának gázdinamikai kormányzása van.

Lánctalpas úszó szállító jármű, PTG K-61.

Modernizált közepes úszó szállító jármű, PTSz-M.

A PTSz-M-ek gyártása 1965-ben kezdődött el a a Szovjetunióban.

Önjáró kísérőhíd, SMT-1.

A Star 660M1 tehergépkocsi által szállított, két, egymással összehegesztett rámpából álló híd teherbírása 40 tonna volt, az áthidaló képessége 9 méter.

A PSMT-2 mobil pillér vagy hídtámasz. A vízbe beemelve, az SMT-1 hídelemek összekapcsolására szolgált.

A Star 266M1 tehergépkocsin a PP-64 Wstęga szalaghíd készlet egyik pontonja látható. A híd készlet 48 darab folyami hídkompból, 12 darab parti hídkompból és 6 darab KH-200 motorcsónakból állt. Az 1966-tól gyártott szalaghíd teherbíró képessége 40 tonna volt 4,35 méteres hídszélességnél, 80 tonna 8,7 méteres hídszélességnél.

Lánctalpas önjáró komp, GSzP-55. A rendszer két, egymástól független, balos és egy jobbos komp összekapcsolásából áll össze. Teherbírása 52 tonna.

KH-200 motorcsónak, szállító utánfutón.

Vontató motorcsónak, BMK-90.

57 mm-es ZiSz-2 (M1941) (52-P-271) páncéltörő ágyú és egy széttört beton gyakorló bomba.

Egyszemélyes légvédelmi óvófülke (Splitterschutzzelle vagy Luftschutzzelle). Wehrmacht, 1943-1945.

A tüzelőállásban egy 85 mm-es D-44 (M1944) (52-P-367) hadosztály ágyú látható.

1954-ben jelent meg a fegyver a Lengyel Néphadseregben és 1955-1965 között licenc alapján Lengyelországban is gyártották.

Lengyel jelölés: 85mm wz.1944.

45 mm-es M-42 (M1942) (52-P-243Sz) páncéltörő ágyú, 42mm wz.1942.

Német erődítmények páncéllemezből készült nyílászárói.

Felderítő úszó gépjármű, D-442.00 FUG. Lengyelország 1966-ban mintegy 100 darabot vásárolt belőle.

Páncélozott felderítő és járőr jármű, BRDM-1. 1961 és 1964 között 800 darab érkezett a Lengyel Néphadsereghez.

9K31 Sztrela-1 kis hatótávolságú légvédelmi rakéta komplexum, 9A31 szállító-indító jármű (harci gép). A járművön a 9P31 indítóállás látható.

Páncélozott szállító jármű, SKOT (Średni Kołowy Opancerzony Transporter). A jármű fejlesztése 1959-ben kezdődött el Csehszlovákiában, Lengyelország 1961-ben csatlakozott a programhoz. A sorozatgyártás 1963-ban indult meg Lublinban és 1971.július 22-én fejeződött be. A Lengyel Néphadsereg számára kb. 2.500 darab különböző változatú jármű készült. A kiállított SKOT-2AP (SKOT S-260-2AP) egy lengyel változat, 1969-ben fejlesztették ki. A járműre szerelt WAT-torony (Wojskową Akademię Techniczną w Warszawie) lehetővé tette, hogy a toronyban elhelyezett 14,5 mm-es KPVT és 7,62 mm-es PKT géppuskával magasabb szögtartományban is lehessen tüzelni. 

A jármű irányítását két fős személyzet (parancsnok+vezető) végzi, a deszantérben 18, teljesen felszerelt katonát szállíthat

Páncélozott szállító harcjármű, vezetési pont, BTR-60PU. A járművet a Vörös Hadsereg Swietoszówban állomásozó 20. Zvenigorodszkajai Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Harckocsizó Hadosztálya (20-я танковая Звенигородская Краснознамённая дивизия) adományozta a múzeumnak, de az átadás előtt a generátor helyére egy tornyot szereltek, az amúgy toronnyal nem rendelkező változatra.

Páncélozott szállító harcjármű, légvédelmi vezetési pont, BTR-60PU-12 (9Sz482). Sajnos az antennák hiányoznak a járműről. Lengyelország 65 darabot vásárolt a PU-12-esből, a 9K31 Sztrela-1, 9K35 Sztrela-10, majd a 9K33 Osza légvédelmi komplexumokkal felszerelt alakulatok részére.

A jármű vízsugaras hajtással maximum 10 km/h sebességgel tud a víz felszínen haladni.

A járműbe három darab R-123, egy R-111 és egy R-405 vagy R-407 rádióállomás került beépítésre.

Páncélozott szállító harcjármű, BTR-60PB. Lengyelországban a BTR-60PB-ket a Népi Milícia Motorizált Egysége (Zmotoryzowane Odwody Milicji Obywatelskiej (ZOMO)) használta.

A jármű tornyába egy 14,5mm-es KPVT és egy 7,62mm-es PKT géppuska került beépítésre.

ZiL-485 nagy úszó szállító jármű, BAV. A járművet az amerikai DUKW-353 alapján fejlesztették ki a Szovjetunióban.

Néhány, a haditengerészetnél alkalmazott fegyver is helyet kapott a múzeumban.

ZU-23-2M vagy ZU-23-2PAM "Wróbel", a 23 mm-es ZU-23-2 légvédelmi gépágyú lengyel fejlesztésű tengerészeti változata.

A fegyver kezelőszemélyzete 1 fő, aki a képen látható kabinból működteti a fegyvert.

A 140 mm-es WM-18A nem irányított rakéta indítóberendezés is lengyel fejlesztés.

Egy hajófedélzeti megfigyelőeszköz állványa látható a sorozatvető előtt.

Szovjet gyártmányú, mélységi bomba vagy vízibomba vető, BMB-1. A vető berendezéssel a 165kg-os, 135kg robbanóanyagot tartalmazó BB-1 mélységi bombát 40, 80 vagy 110 méteres távolságra lehetett elvetni. A rendszert 1939-1940-ben fejlesztette ki a 7.számú Leningrádi Tüzérségi Eszközök Gyárának, 4.számú Speciális Tervező Irodája.

A BMB-2 típusú bombavetőt 1951-ben fejlesztették ki. A vetési távolság 40, 80 vagy 120 méter lehetett. BB-1 és BPSz típusú bombák kivetésére használták. A 2,5-3,5 m/s merülési sebességű BB-1 bomba 100 méteres mélységig volt használható, a 4,2 m/s merülési sebességű, 138kg-os, 96kg robbanóanyagot tartalmazó BPSz 300 méteres mélységig.

Szovjet fejlesztésű, AK-230 távvezérlésű hajófedélzeti lőtorony tervezése 1963-ban kezdődött el. A toronyba két darab 30 mm-es Nugyelman-Nyemenov NN-30 gépágyút építettek be.

Szintén a Szovjetunióban fejlesztették ki, röviddel a II.világháborút követően a 2M-3M hajófedélzeti lőtornyot. Két darab 25 mm-es 110-PM gépágyú került a toronyba.

A V-11M hajófedélzeti lőtoronyban, két darab 37 mm-es 70-K légvédelmi gépágyú kapott helyet, amely a 61-K (M1939) tengerészeti változata.

25mm-es 84-KM légvédelmi gépágyú, a 72-K (M1940) tengerészeti változata. 1944 és 1945 között folyt a gyártása.

Tábori konyha, KP-340.

ZiL-157 KV nyergesvontató.

P-15 (1RL13 ) Tropa rádiólokátor, antennás kocsi. A Lengyelországban Danutának nevezett radar N és NM változata 1974 és 1986 között volt rendszeresítve. A ZiL-157 tehergépkocsira telepített UHF hullámsávban üzemelő radar felderítési távolsága 140 km.

Tüzérségi lövedékek.

107 mm-es B-11 (52-M-883) hátrasiklás nélküli ágyú.

140 mm-es rakéta-sorozatvető, BM-14-16 (8U32), ZiSz-151 tehergépkocsi alvázon.

A 140 mm-es WP-8z vontatott rakéta-sorozatvetőt az ejtőernyős csapatok részére fejlesztették ki Lengyelországban a Központi Tüzérségi Kutató és Fejlesztési Intézetben, az 1960-as évek elején. A GAZ-69 terepjáró gépkocsival vontatható, a szovjet BM-14 rakéta-sorozatvetőn alapuló fegyver a 80-as évek közepéig volt rendszerben a 6. Pomerániai ejtőernyős hadosztálynál (6 Pomorska Dywizja Powietrznodesantowa).

A szovjet ZPU-2 (56-USz-562) légvédelmi géppuska lengyel gyártású változata a: PKMZ-2. A fegyver alapja...

...a 14,5 mm-es KPV (56-P-562) géppuska.

82 mm-es B-10 (52-M-881) hátrasiklás nélküli ágyú.

Szovjet gyártású 120 mm-es PM-38 (M1938) (52-M-843s) aknavető (120mm wz.1938) és 82 mm-es BM-37 (M1943) (52-M-832Sz) aknavető (82mm wz.1941/1943).

2K15 Smel páncéltörő rakéta komplexum, GaZ-69 terepjáró gépkocsin alapuló 2P26 indítójármű. A 3M6 páncéltörő rakétát Lengyelország licenc alapján gyártotta 3M6 Trzmiel néven. A Trzmiel magyarul darázst jelent, ugyanúgy mint az orosz Шмель (Smel).

A 160 mm-es M-160 (M1943) (52-M-853) aknavetőt a Szovjetunióban gyártották.

A ZR-8 bombaszóró konténert a TS-11, Mi-2URN, W-3WB számára fejlesztették ki Lengyelországban.

A tartályon belül található nyolc csőben, csövenként 13-15 darab 167mm hosszú, 165mm átmérőjű, 0,8kg tömegű LBOk-1 bomba található. A csövek, légnyomás hatására hagyják el a tartályt. Az LBOk-1 tervezésénél az amerikai BLU-3 Pineapple kis méretű bomba/bomblet volt a minta.

Az RSz-2USz levegő-levegő rakétából a légierő kutatóintézetben (Instytucie Technicznym Wojsk Lotniczych) alakították ki a SRCP (Sterowany Rakietowy Cel Powietrzny) (alul) és az SRCP-WR (felül) irányított légi célokat. Az előbbi változat a pilóták, a WR-es változat a légvédelmi csapatok kiképzésére szolgál. Az eszközt 2003-ban mutatták be. A Szu-22-esről indított 75 kg-os rakéta előre beprogramozott profil szerint repül 2.000 - 10.000 méter magasság között.

R-23T passzív infravörös önirányítású közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéta, mögötte a félaktív lokátoros önirányítású változata, az R-23R. Előttük egy GP-9-es gépágyúkonténer és egy SzPRD-99 startrakéta metszete látható.

A rövidebb bomba egy FAB-500M-46 repesz-romboló bomba, a másik pedig egy, röplapok szórására használt AgitAB-500-300 agitációs bomba.

A Jakovlev Jak-18 kiképző repülőgépből 55 darabot kapott a Lengyel Légierő 1951 és 1955 között. 1957-ben a gépeket polgári repülőkluboknak adták át.

PUAZO-3 lőelemképzővel a 85mm-es 52-K vagy KSz-12 (M1939) (52-P-356) légvédelmi ágyúval felszerelt ütegek tüzét irányították.

2K11M1 Krug-M1 közepes hatótávolságú légvédelmi rakéta komplexum, KSz-40 (3M8M3), parancsközlő távirányítású, félaktív lokátoros önirányítású, közepes hatótávolságú légvédelmi rakéta 3M8M3R jelű metszete.

A rakéta orr-részében helyezkedik el a 150 kg-os 3N11M repeszképző harci rész és a TG-20 robbanóanyag, amelyből 15.000 darab, 4 grammos repeszből - a 3M8M3 változatnál - álló repeszfelhő képződik, a mögötte elhelyezett 3E26 rádiógyújtóból érkező jel hatására.

A sűrített levegő tartálya.

A gumírozott anyagból készült tartályba 270 kg. kerozin volt tölthető. Ezenkívül van még egy tartály a szárnyak mögötti részen, amelybe 27 kg. izopropilnitrát (OT-155) volt tölthető, amelynek elégetése során keletkezett gázzal hajtották meg a hajtóanyagrendszert vezérlő turbószivattyút.

A rakéta 3C4M hajtóműve kerozinnal működött.

A rakéta gyorsítását négy darab szilárd hajtóanyagú (RSzI-12K; 4L11), 3C5M gyorsítórakéta végezte, az 1,5-2 Mach-os sebesség eléréséig, amelytől kezdve már a sugárhajtómű működött.

Az 3M8M3 rakéta induló tömege 2.453 kg., hossza 8.436 mm. Makett.

A 45 mm-es 53-K (M1937) (52-P-243-PP-1) páncéltörő ágyú 1937-1943 között gyártották a Szovjetunióban. Lengyel jelölés: 45mm wz.1937.

A 45 mm-es M-42 (M1942) (52-P-243Sz) páncéltörő ágyú, az 53-K továbbfejlesztése. Elődjénél hosszabb lövegcső, vastagabb lövegpajzs jellemzi. Lengyel jelölése: 42mm wz.1942.

A 57 mm-es ZiSz-2 (M1941) (52-P-271) páncéltörő ágyú gyártása 1941 elején kezdődött el a Szovjetunióban, majd egy rövid időszak után - 371 darab készült - , gyártási nehézségek és mert túl erős volt - a kilőtt BR-271-es lőszerek egyszerűen átmentek a német páncélosokon és nem okoztak kárt -,  le is állították, hogy 1943-tól újra gyártásba kerüljön, miután vastagabb páncélzatú német harckocsik - Tigris, Párduc - jelentek meg. 1943-1945 között 13.339 db. készült. Lengyel jelölése:...

... 57 mm wz.1943 ZiS-2.

76 mm-es ZiSz-3 (M1942) (52-P-354U) hadosztály ágyú. Lengyel jelölés: 76mm wz.1942 ZiS-3.

Ez egy ZiSz-3-as, bár a lövegpajzson a célzóberendezés nyílása máshol van, mint az előzőn.

85 mm-es D-44 (M1944) (52-P-367) hadosztály ágyú.

A 100 mm-es BSz-3 (M1944) (52-P-412) tábori ágyút 1944-1951 között gyártották a Szovjetunióban. Lengyelország 78 darabot vásárolt 1947-1955 között. Az 1960-as évektől másodvonalbeli alakulatok kapták meg a fegyvert és végül az 1980-as évek közepén vonták ki a hadrendből.

A 122 mm-es A-19 (M1931) (52-P-471) tábori ágyút fejlesztése 1927-ben kezdődött el a Szovjetunióban és 1931-re elkészült a prototípus. A gyártása 1935 és 1939 között zajlott. 1939-ban jelent meg az ágyú tovább fejlesztett változata, a 122 mm-es A-19 (M1931/37) (52-P-471A), amelynél az M1931 ágyúcsövét, az ML-20 (M1931/37) alvázára helyezték el. A múzeumban látható változat egy lengyel változat és a 122 mm-es A-19 (M1931/37/85), 122mm wz.1931/37/85 jelzést viseli. A változás annyi volt, hogy a 1980-as évek közepén az eredeti kerekeket a KrAZ-255B kerekeire cserélték le.

122 mm-es M-30 (M1938) (52-G-463) tarack.

A 152 mm-es D-1 (M1943) (52-G-536A) tarack fejlesztése 1942-1943 között történt a Szovjetunióban.

Szovjet gyártású 152 mm-es ML-20 (M1937/85) (52-G-544A) tarackágyú. Lengyel jelölése: 152mm wz. 1937/85 (MŁ-20).

Szintén KrAZ kerekekkel.

37 mm-es 61-K (M1939) (52-P--467) légvédelmi gépágyú. 37mm wz.1939.

57 mm-es Sz-60 (M1950) (52-P-281) légvédelmi gépágyú. 57mm S-60 wz.1950.

A célzóberendezés típusa: ASzP-57.

A fegyver tervezése 1944-ben kezdődött el 58.számú Tudományos Kutatóintézetben Vaszilij Gavrilovics Grabin vezetésével, majd a csapatpróbák és kisebb módosítások után 1950-ben hadrendbe állt a Vörös Hadseregben.

Hatásos lőtávolság optikával, 4.800 méter, SzON-9 tűzvezető radarral, 6.000 méter. Gyakorlati tűzgyorsaság: 70 lövés/perc.

85 mm-es 52-K (M1939) (52-P-365) légvédelmi ágyú lengyel jelölése: 85mm wz.1939.

A hatékony lőtávolság függőlegesen 10.500 méter, tűzgyorsaság: 20 lövés/perc.

Lövegpajzs nélkül.

A kezelőszemélyzet létszáma: 7 fő.

100 mm-es KSz-19 (52-P-415) légvédelmi ágyú.

Egy újabb 37 mm-es 61-K (M1939) (52-P--467) légvédelmi gépágyú.

Az 2Sz7 Pion önjáró ágyúból (216 szp.2 objektum) nyolc darab volt rendszerben a Lengyel Hadseregben 1986 és 2006 között. A 203 mm-es 2A44 ágyú maximális lőtávolsága rakéta-póthajtásos lőszerrel 47,5 km volt.

Az irányzó berendezés típusa: D726-45.

Szuhoj Szu-22M4 (Sz54K gyártmány) vadászbombázó repülőgép, gyári száma 28511. 1985. augusztus 1-jén készült el, az Amur menti Komszomolszkban. Lengyelországban 1982-ben döntöttek a típus megvásárlásáról, de ekkor még az M3 változat beszerzését tervezték. 1983-ban ez az M4 változatra módosult. 1984 augusztusa és októbere közötti időszakban érkezett meg Powidzba az első 13 gép beládázva. Összesen 88 darab együléses és 20 darab kétüléses Szu-22-est vásárolt Lengyelország. A gép szárnya alatt egy SzPPU-22-01 gépágyú konténert és egy UB-32-57 nem irányított rakéta indítókonténert láthatunk.

A Jakovlev Jak-11 kiképző repülőgépből 100 darabot, a Csehszlovákiában licenc alapján gyártott Let C-11 kiképző repülőgépből 92 darabot üzemeltetett a Lengyel Légierő. Az első Jak-11 1949 második felében érkeztek meg, a C-11-esek szállítása 1955 augusztusában indult meg. A típus kivonása 1960-ban kezdődött el és 1966 végére el is tűnt az üzemeltető alakulatok állományából. A múzeumban látható 64233-as gyári számú Jak-11-es a leningrádi 272 sz. repülőgépgyárban készült el 1954 júliusában és ugyanezen év szeptemberében került Radomba, a 5. repülőtiszt képző iskolához (Oficerska Szkoła Lotnicza nr 5; 5 osl).

Liszunov Li-2P utasszállító repülőgép. Gyári száma: 18423203.

A múzeumban látható gép a Lengyel Légitársaságnál (Polskie Linie Lotnicze; LOT) repült SP-LAS lajstromjellel. A légierő 17 darab Li-2-essel rendelkezett és LOT-tól bérelt gépeket. A légierőben 1974-ig repülték a típust.

Az Iljusin Il-14T szállító repülőgépből 20 darabot használt a légierő. Ebben voltak szovjet gyártású és az NDK-ban a VEB Flugzeugewerke Dresdennél készül példányok. A múzeumi gép is kelet-német gyártású, 1959. elején készült el 14803069-es gyártási számmal, majd ugyanezen év július 2-án került a 36. különleges repülő ezred (36 Specjalny Pułk Lotniczy ; 36spl) állományába. Végig katonai állományban volt a gép, bár az 1960-as években a LOT több alkalommal is használta, különböző lajstromjelekkel. A típust a 80-as évek végéig használta a légierő.

Az Avia B-33 csatarepülőgép 1953-ban jelent meg a Lengyel Légierőben, míg "eredetije" az Iljusin Il-10, már 1949 februárjában rendszeresítésre került. A múzeumi gép gyári száma: 5339.

Mikojan-Gurjevics MiG-21PFM (94N gyártmány) vadászrepülőgép. A PFM változatból 132 darabot rendszeresítettek 1966 és 1968 között Lengyelországban. Ebből 12 darab volt az RN-24 vagy RN-28-as atombomba hordozására képes 94N elnevezésű alváltozat. Ezt a képességet a 80-as évek közepén szüntették meg. A képen látható 94N7815 gyári számú gép 1968-ban készült a moszkvai 30-as számú repülőgépgyárban (GAZ-30), majd a Debrznoban állomásozó 9. vadászrepülő ezredben (9 Pułk Lotnictwa Myśliwskiego; 9plm), 1972-től pedig a 2."krakkói" vadászrepülő ezredben (2 Pułk Lotnictwa Myśliwskiego „Kraków”; 2plm) repült.

A gép törzse alá szerelt GP-9-es konténerbe került a kétcsövű GS-23-as gépágyú.

A törzs két oldalára kerültek felszerelésre az SzPRD-99 startrakéták.

Mikojan-Gurjevics MiG-21F-13 (74-es gyártmány) vadászrepülőgépből 25 darabot vásárolt Lengyelország. Az első példány 1961. szeptember 29-én érkezett meg a légierő modlini kiképző központjába (Centrum Szkolenia Lotniczego w Modlinie). A következő nyolc gép csak 1962. szeptemberében szállt le Modlinban. A múzeumban látható gép 1963.01.11-én érkezett meg a 62 vadászrepülő ezredhez (62 Pułk Lotnictwa Myśliwskiego; 62plm) Poznan-Krzesiny-be. 1980. június 16-án került a múzeumba és így az első kiállított MiG-21-es lett Lengyelországban.

Mikojan-Gurjevics MiG-21U (66-400 gyártmány) kétüléses kiképző repülőgép. Ebből a változatból mindössze hat darab került a Lengyel Légierő kötelékébe 1965-ben. A múzeumban látható 661318 gyári számú repülőgép 1965.április 5-én készült el Tbilisziben a 31-es számú repülőgépgyárban (GAZ-31). Miután 1965. június 4-én elkezdte a szolgálatát, egy rövid -  1980-1982 közötti -  Lask-i kitérőt kivéve, egész szolgálati idejét Minsk Mazowieckiben töltötte az 1. vadászrepülő ezredben (1 Pułk Lotnictwa Myśliwskiego; 1plm), 1990.február 7-i nyugdíjazásáig.

Szuhoj Szu-7U (U22 gyártmány) kétüléses kiképző repülőgép. A nyolc darab rendszeresített gép több részletben került Lengyelországba 1969-től kezdődően. Utolsóként, 1984. júniusában érkezett a 7. bombázó-felderítő ezredhez (7 Pułk Lotnictwa Bombowo-Rozpoznawczego; 7 plbr), a képen látható 2905 gyári számú gép, amelynek viszont 1970.08.18-án fejezték be a gyártását. Utolsó repülésére 1989. november 17-én került sor. A típust 1990. augusztusának végén vonták ki a hadrendből Lengyelországban.

Iljusin Il-28 bombázó repülőgép első példányai 1952-ben érkeztek meg Lengyelországba. Összesen 98 darabot rendszeresítettek a harci, a kiképző és a felderítő változatokból. A típus utolsó repülésére 1979.október 3-án került sor. A múzeumban látható piros 50-es oldalszámú, 56538 gyári számú gép 1955 február 18-án készült el és április 7-én érkezett meg Lengyelországba, Modlinba a 33. bombázó ezredhez (33 Pułk Lotnictwa Bombowego; 33 plb). Utoljára 1979. június 18-án repült.

A D-350 Mazur tüzérségi vontatót 1960 és 1961 között gyártották Lengyelországban.

Maximum 25 tonnát vontathatott.

A jármű alváza, motorja, erőátviteli rendszere megegyezik a T-54A harckocsiéval.

A T-34-85 harckocsi 1949-től vált a Lengyel Néphadsereg harckocsizó és gépesített alakulatainak alapvető harckocsijává. Az 1950-es évek második felétől kerültek át második vonalbeli és tartalékos alakulatokhoz. 1986-ig volt hadrendben Lengyelországban. 1952 és 1956 között Labedy-i Mechanikai Művekben (Zakłady Mechaniczne in Łabędy) licencben gyártották.

Műszaki-mentő jármű (Wóz Zabezpieczenia Technicznego), WZT-1. A járművet a szovjet BTSz-2 műszaki-mentő jármű alapján gyártották 1970 és 1978 között Labedyben.

A WZT-1 járművek alváza kezdetben a T-54 , majd a később a T-55 harckocsi alváza volt.

A jármű önvédelmi fegyvere egy 12,7 mm-es DSzK wz.1938/46 géppuska volt, ezen kívül egy kézi páncéltörő rakétaindítót, RPG-7-est is elhelyeztek a járműben. A jármű bal oldalán helyezkedett el a 3 tonna teherbírású daru, de ez a kiállított járművön nem teljes.

A raktér teherbírása 1,5 tonna. A jármű hátsó részén kivezetett, a főcsörlőhöz kapcsolódó 200 méter hosszú acél vontatókötél teherbírása 25 tonna. A kötél duplázásával 50 tonna, triplázásával 70 tonnányi tömeg vontatható. A jármű hátsó részén látható támasztó talpat a csörlőzés során engedték le.

Önjáró ágyú, Szu-85. A jármű a Vörös Hadsereg 11. harckocsi hadtestének 1493. ezredében szolgált, míg Kunowice közelében találatot nem kapott. A háború után kunowicei katonai temetőben volt kiállítva.

Úszó harckocsi, PT-76B. 1957-től kerültek a 740B objektumok a Lengyel Hadsereg hadrendjébe, összesen 112 darab. A 76,2 mm-es D-56TS harckocsi ágyú és a 7,62 mm-es Gorjunov SzGMT géppuska mellett, a lengyel járművekre 1972-től egy 12,7 mm-es DSKM (DSzK wz.1938/46) nehéz géppuskát is felszereltek. A kiállított járművet a 7. Deszant Hadoszály (7 Łużycka Dywizja Desantowa; 7 DDes) használta.

Labedyben 1964 és 1981 között T-55 (155-ös objektum) harckocsik is készültek.

A 115 mm-es sima csövű U-5TSz (2A20) harckocsi ágyút a T-62-es harckocsikba szerelték.

A 122mm-es A-19 ágyút eltávolították erről az ISzU-122 önjáró ágyúról.

Páncélozott szállító harcjármű, vezetési pont, BTR-50PU.

Műszaki-mentő jármű (Wóz Pogotowia Technicznego), WPT-76.

P-12 (1RL14) Jenyiszej rádiólokátor, Zil-157 tehergépkocsira épített antennás kocsi.

Lengyelországban P-12 Maria elnevezéssel volt rendszeresítve.

Műszaki-mentő jármű (Wóz Pogotowia Technicznego), WPT-34.

A járművet az 1960-as évek közepén fejlesztették ki a Sulejóweki Páncélos és Járműtechnológiai Kutatóintézetben (Wojskowym Instytucie Techniki Pancernej i Samochodowej w Sulejówku). Alapja a T-34-85M harckocsi, a jármű tömege 31 tonna. A daru teherbírása 1 tonna volt, a hátul elhelyezett nyitott raktér teherbírása pedig 2 tonna. A 120 méter hosszú főcsörlő kötél maximális terhelhetősége 30 tonna, de csigák alkalmazásával akár 120 tonnáig emelhető volt. Fegyverzetét egy darab DTM 7,62 mm-es géppuska képezte. Az 1960-as évek végéig gyártották. A Magyar Néphadseregben CSV-34 típusjelzéssel került rendszeresítésre.

Sz-125 Nyeva közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer, 5P71 indítóállvány, 5V27 V601P rakéták.

A 9K52 Luna-M kis hatótávolságú ballisztikus rakétakomplexum, ZiL-135LM járművön alapuló 9P113 szállító-indító járművén, a 9M21 rakéta, 9D19 szilárd hajtóanyagú hajtóművet tartalmazó része látható. A Lengyel Néphadseregben 1966-ban került rendszeresítésre és összesen 49 darab indítóberendezést vásároltak. 2001-ben került kivonásra.

Az irányzóberendezés.

Ezt a T-34-85 harckocsit két T-34-esből építették össze.

Nehéz önjáró ágyú, Szu-152, 236-os objektum.

Csak Vörös Hadseregben rendszeresítették, bár a Lengyel Hadsereg 1949-ben kapott három darabot, de ezeket kizárólag kiképzési célokra használták. A múzeumban látható két jármű korábban a Cybinkai szovjet katonai temetőben volt betontalpazatra helyezve.

Fő fegyvere a 152 mm-es ML-20Sz tarackágyú.

T-34-76 M1942 harckocsi. A jármű elülső, alsó páncéllemezén a PT-3 aknataposó henger rögzítő fülei láthatók.

37 mm-es 61-K (M1939) (52-P-467) légvédelmi gépágyú.

Önjáró légvédelmi gépágyú, ZSzU-57-2. Fegyverzete, két darab 57 mm-es Sz-68 gépágyú.

A Lengyel Néphadseregeben (Ludowe Wojsko Polskie (LWP) 129 darab jármű került rendszeresítésre.

2K11M1 Krug-M1 közepes hatótávolságú légvédelmi rakéta komplexum, 1Sz32 rakéta rávezető-állomás és a 2P24 szállító-indító jármű, 3M8M3 rakéta. Lengyelországban 1976-2011 között volt rendszeresítve ez az eszköz rendszer, kizárólagosan a 61.légvédelmi dandárnál (61. Brygada Wojsk Obrony Przeciwlotniczej; 61 bwop).

A legnagyobb antenna, a célcsatorna monoimpulzosos antennája.

Alul a rakétacsatorna keskeny sávú antennája, felette a rádió-parancsközlő antennája és rakétacsatorna széles sávú antennája valamint...

...a Karat-1 (9S33) televíziós optikai irányzék látható.

A kép jobb oldalán az R-123 rádióállomás antennája látható bevont helyzetben.

  A múzeum honlapja: Lubuskie Muzeum Wojskowe
  További lengyel múzeumok a blogon: lengyelországi múzeumok
  A blog frissüléséről a Facebookon is értesülhetsz.
  Köszönöm, hogy megnézted a képeimet.