2018.04.14 Technical Museum Submarine Wilhelm Bauer (U-2540), Bremerhaven, Germany / Technikmuseum U-Boot Wilhelm Bauer (U-2540), Bremerhaven

A XXI-es osztályú tengeralattjárók tervezése 1942-ben kezdődött meg, a végleges tervek 1943 júliusára készültek el. Ez a a hajóosztály volt az első, amelyet folyamatos víz alatti használatra terveztek. Az osztály hajóit Elektroboot-oknak is nevezik. A tervek 740 darab hajó megépítésről szóltak. A háború végéig 119 darabot adták a Haditengerészet (Kriegsmarine) részére.

A gyártási folyamat felgyorsítása érdekében a hajókat nyolc darab előregyártott törzsszekcióból és a toronyból építették össze nagy nehézségek árán, a Brémában létesített központi összeszerelő üzemben, a Valentin bunkerben. Az első hajó, az U-2501 1944.május 12-én készült el. A háborút nyolc hajó vészelte át épségben.

Az U-2540 gerincének lefektetésére 1944.október 29-én került sor Hamburgban a Bohm & Voss hajógyárban. 1945. január 13-án készült el és február 24-én sorolták be a 31. Tengeralattjáró Flottillába (31. Unterseebootflottille). Harci cselekményben nem vett részt. 1945.május 4-én a Flensburg-fjordban legénysége elsüllyesztette. 1957-ben emelték ki a vízből és 1958-ban kezdődött el a hajó felújítása és modernizálása Kielben. 1960.szeptember 1-jén került a Német Haditengerészet (Bundesmarine) kötelékébe mint 241-es osztályú próbahajó (NATO kód: Y-880) mivel Németországnak nem engedélyezték az ilyen méretű tengeralattjárók hadrendbe állítását. (A hajót Wilhelm Bauer bajor tüzértisztről nevezték el, aki 1950-be megépítette az első német tengeralattjárót, amely a "Brandtaucher" nevet kapta.) A Bundesmarine kötelékében 1968.augusztus 28-ig szolgált, a 201-es, 205-ös, 206-os osztályú tengeralattjárók fegyverrendszereit és meghajtás rendszereit tesztelték a hajón, majd át került a haditengerészeti fejlesztésekkel foglalkozó Erprobungstelle 71-hez (ma WTD 71). 1980.május 6-án összeütközött a Fletcher osztályú Z 3-as rombolóval. Az eckernfördei kikötőbe vontatták és többet is nem futott ki a tengerre. 1982. március 15-én vonták ki végleg a szolgálatból. Ezek után eltávolításra kerültek a fegyverrendszerek és elvégezték a szükséges átalakításokat, hogy 1984 áprilisától múzeumhajóként működhessen.

A tengeralattjáró 76,7 méter hosszú amelyből 60,5 méter a nyomásálló rész. Vízkiszorítása a felszínen 1.621 tonna, lemerülve 1.819 tonna volt az 1944-es adatok szerint. Legénység létszáma: 58 fő.

A hajó tornyát az 1957-ben történt kiemelése után átalakították. Eredeti formáját és a rajta látható berendezéseket az 1984-es átépítés során kapta vissza. A torony elején látható kitüremkedés a hajó "Nibelung" típusú aktív szonárját takarta. Az aktív szonárral az ellenséges hajó távolságát, sebességét és irányát tudta meghatározni, majd a kapott adatokat egy mechanikus számológépen (TVhRe) keresztül, elektromos jelek formájában juttatták el a G7 LUT változatú torpedóba. A LUT a Lageunabhängiger Torpedo rövidítése, amely egy olyan torpedót jelent, amely az kilövés után az előre kijelölt célpont felé halad giroszkópja segítségével, függetlenül a tengeralattjáró haladási irányától. A hajó passzív szonár rendszere a Gruppenhorchgerät "Balkon"nevet viselte.

A torony elejére és hátuljára 2 x 2 db 20mm C/38 gépágyút helyeztek el. A torony tetején balról jobbra: VHF antenna, rádió iránykereső, támadó periszkóp behúzott állapotban, a légperiszkóp (Schnorchel) szintén behúzva, (a légperiszkóp tetején volt a FuMB Ant 3 Bali I radar, de ez a kiállított hajón nem látható), légvédelmi periszkóp behúzott állapotban. A torony tetején volt elhelyezve, de a kiállított hajón nem látható a FuMo 65 Hohentwiel U1 radar. A légperiszkóp tetejét a "Wesch" nevű radarsugárzást elnyelő anyaggal vonták be.

Vízbeömlő nyílás

A bal oldali mélységi kormánynál alakították ki a múzeum bejáratát.

A hajó elején kialakított torpedó indító teremben eredetileg hat indítócső volt, de az V-öst és a VI-ost eltávolították. A vetőcsövek közötti folyosó végén látható fekete doboz a LUT változatú torpedók beállítására szolgált.

A LUT (Lageunabhängiger Torpedo) torpedók beállítására szolgáló panel valamivel közelebbről.

Torpedóvetőcső nyílás nyitás-zárás.

A hajó 27 darabot szállíthatott a G7 torpedó különféle változataiból vagy 17 darab torpedót és 24 darab TMC tengeri aknát. A kiállítótérben egy G7 típusú torpedó metszete látható.

Az orr elején látható a gyújtószerkezet. Ezután következett a robbanóanyag. A piros tartály az oxigén tárolására szolgált.

Ezt követi az üzemanyagtartály és a motor,...

...majd a hajtáslánc elemei és a propeller a kormányművel.

A maketten, 1945-ös állapotában láthatjuk a torpedó termet. A hajóosztály tagjai hidraulikus torpedó-betöltő rendszerrel rendelkeztek, amelynek segítségével 20 perc alatt 18 db torpedó indítása volt lehetséges.

Hajóharang.

A hajó belsejét átalakították az 1957-es kiemelését követően és most is abban az állapotban tekinthetők meg a hajó helységei. A torpedó terem mögötti hajószakaszban találhatók a tiszti szálláshelyek, a szonár helység, a fegyverzeti tesztek irányító helységei, a rádiós szoba és a mosoda. A képen vezető mérnök kabinja látható.

A szonár rendszerek kezelőszervei, műszerei láthatók a plexiüveg mögött.

A "Balkon" szonár kompenzátora.

A szonár terem alatt helyezték el a három akkumulátorterem egyikét, amelybe a fedélzetbe vágott nyíláson keresztül tekinthetünk be. Mindegyik teremben két szinten, szintenként 62 darab akkucella található. Az akkumulátorok feszültsége 360 Volt volt, elektromos tárolókapacitásuk 6.267 - 12.150 amperóra között mozgott. Lemerülve, 50 órán keresztül is képes volt 6 csomó alatti sebességgel haladni. A maximális víz alatti sebességét, kb. 17 csomó, 1 órán keresztül volt képes tartani az akkumulátorok segítségével. Az összes, 372 darab akkucella tömege: 230 tonna.

A rádiós szobába csak a sarokban elhelyezett tükrön keresztül lehet bepillantani.

A fegyverzeti tesztek irányítóhelysége.

A nyomásálló válaszfalon túl található a hajó irányítóhelysége.

Az elülső és a hátsó mélységi kormánylapátok kormányállása.

Sajnos a toronyba nem lehet felmenni.

A két zöld doboz a hidraulika rendszer szivattyúit rejti.

A konyha.

A navigátor munkahelye.

Az eredeti periszkóp pótlására egy ASC 17 A2 típusút szereltek be.

Tengeri mérföldmérő.

Az ATLAS-ECHOLOT ultrahangos mélységmérő berendezés kijelzője.

Az irányítóhelység a szálláshelyek felől nézve.

A búvónyílás után, a következő szakaszban következnek,...

...egy kis visszatekintés után...

...a hajó dízelmotorjai.

Az eredeti M.A.N M6V 40/46 6 hengeres dízelmotorokat is lecserélték az 1957-es átépítés során. A beépített két darab 12 hengeres Maybach Daimler-Benz MB 820 S1 dízelmotor, két darab 450 kW Brown Boverie & Cie generátort hajtott meg. A hajót főként elektromos üzemben működött, miután a Bundesmarine-nél szolgálatba állt. A dízelmotorokat az akkumulátorok feltöltésére használták, víz alatti üzemben is, hiszen a légperiszkópon keresztül a motor kapott levegőt és ezen keresztül kipufogógáz is távozni tudott.

Kompresszor

Ha a tengeralattjáró belsejében a szén-dioxid szint meghaladta a 1,5%-ot, szükségessé vált a levegő tisztítása. A műanyagtégelyekben található mészkő granulátum kötötte meg a levegőben lévő szén-dioxidot.

Az elektromos motorok irányítóhelyisége.

Az átjáró felett az üzemanyag mennyiségmérő látható.

A két Siemens-Schuckertwerke  GU 365/30 "Hertha" elektromotor egyike. A másik helyén a múzeum kijárata van. A "csendes üzemre" két darab Siemens-Schuckertwerke GU 232/28 motor szolgált.

A hajó tat részében. Középen a kormányszerkezet és a piros színű vészhelyzeti kormánykerék.

A hátsó rekeszben található egy légzsilip is.

A képen balra a fenékszivattyú jobbra a hajón található két WC egyike.

Néhány kép a bremerhaveni kikötőről.

A Wallenius Wilhelmsen hajózási társaság Carmen nevű RoRo hajója egyszerre 7.879 darab személygépkocsit szállíthat.

A kikötő területén 95.000 darab gépkocsi tárolására van lehetőség.

 A múzeum honlapja: u-boot-wilhelm-bauer.de
 További tengeralattjárós képeim: Laboe, U-995
 A blog frissüléséről a Facebookon is értesülhetsz.
 Köszönöm, hogy megnézted a képeimet.