2017.10.19 Београд/Beograd, Serbia, Музеј ваздухопловства/Muzej vazduhoplovstva / Belgrade, Aviation Museum

Repülési Múzeum

A múzeum épülete előtt látható Sud Aviation SE-210 Caravelle VI-N (gyári szám:135) utasszállító repülőgép 1963 februárjában került a jugoszláv légitársaság, a JAT flottájába, ahol 1976-ig repült. A kiállított gép a "Bled" nevet kapta.

A Jugoszláv Légierő (Ратно ваздухопловство и противваздушна одбрана Социјалистичке Федеративне Републике Југославије (РВ и ПВО) / Ratno vazduhoplovstvo i protivvazdušna odbrana Socijalističke Federativne Republike Jugoslavije (RV i PVO)) 675. szállítórepülő századában (675. транспортној авиоескадрили / 675. transportnoj avioeskadrili) is repült egy Caravelle. A 241-es gyári számú, 74101-es nyilvántartási számú gépet 1969 július és 1979 május között VIP szállításokra használták. A repülőgépet a JAT pilótái vezették, mert a légierő nem rendelkezett a típusra kiképzett pilótákkal.

Nieuport N.XI B1 vadászrepülőgép (replica). A motor, a légcsavar és a gépágyúk eredetiek. 1915-ben, a Balkán front vagy Szaloniki front megnyitásakor antant csapatok érkeztek a Szerb Királyság területére. Öt közös francia-szerb repülőszázadot hoztak létre, amelyek állományában repült a képen látható francia gyártmányú típus is. A háború után, 1920-ig repültek, az 1918-ben megalakult a Jugoszláv Királyi Légierő ((Југословенско краљевско ратно ваздухопловство (ЈКРВ) / Armijsko Vazduhoplovstvo vojske Kraljevine jugoslavije ) kötelékében.

A Zmaj Fizir FN kiképző repülőgépet 1929-ben fejlesztette ki Rudolf Fizir, Dusan Stankov és Ivan Rukavina, Újvidéken, mai nevén Novi Sadban. Gyártása 1943-ban fejeződött be. 193 darab gép készült belőle.(Змај Физир ФН)

Amikor Jugoszláv Nemzeti Felszabadítási Hadsereg 1944. októberében szabadította fel Belgrádot, a gyárban 11 darab elkészült gépet találtak. A múzeumban látható gép (c/n 9) is ezek közül került ki. A gép 9009-es oldalszámmal 1947-ig repült a légierőnél, majd a Jugoszláv Repülő Szövetség használta.

A 120 lóerős Walter NZR motorral szerelt gép a Jugoszláv Királyi Légierő jelzéseit viseli.

A Jugoszláv Királyság 1939-ben 100 darab Messerschmitt Bf 109 E-3 vadászrepülőgépet rendelt Németországtól. A háború kezdetéig 83 gép érkezett meg és közülük mintegy 10 darab maradt meg a háború végére. Az 1947. augusztus 1-én Bledben aláírt "Tito-Dimitrov szerződés" alapján, Bulgária 59 darab G és K változatú Bf 109-est adott át Jugoszláviának.

Az átadott gépek között volt hat darab G-2 változatú is. Közülük az 1942-ben készült 14 792-es gyári számú látható a múzeumban, amely, miután átvette a Jugoszláv Légierő, 9663-as oldalszámmal repült 1952 végéig. A gép több átépítésen is átesett. Például a motorburkolat a G-4 verzióé, a szárnyak G-6-os verziójúak, a rádiót is orosz gyártmányúra cserélték ki.

A Hawker Hurricane Mk.IV RP vadászrepülőgép első külföldi vásárlója Jugoszláv Királyi Légierő volt. Az 1938-ban megvásárolt 24 darab gép Mk.I verziójú volt, ezen kívül a Zmaj és a Rogožarski gyárakban licenc alapján kisebb mennyiségben gyártották is a típust. A háború előestéjén 35 darab Hurricane-vel rendelkezett a légierő, amelyek a 2. és a 4. vadászrepülő ezredben repültek.

1941 márciusában elkészült egy sajátos verzió a gépből, amely az LTV 1 (Ловац Ваздухопловно Технички) nevet kapta. Az eredeti Rolls-Royce Merlin III motor helyett egy Daimler Benz DB 601-es motor került beépítésre, amely a gép repülési teljesítményének javulását eredményezte. Ez a gép részt vett az 1941.áprilisi harcokban is.

Az 1941.április 17-i kapituláció után sok pilóta külföldre távozott vagy partizánnak állt. A Görögországon keresztül Egyiptomba menekült pilóták és földi személyzet a RAF kötelékében vehette fel a harcot a tengelyhatalmak ellen, a RAF No.94 squadronban. Az első jugoszláv század - RAF No.352 (Yugoslav) squadron - viszont csak 1944 áprilisában jött létre Líbiában, majd ezt követte az No.351(Y). Ebből a két századból alakul meg 1945.május 18-án Zadarban a Jugoszláv Légierő 1.vadász ezrede. (1. ловачки пук / 1. lovački puk). A múzeumban látható 41H/368368, 20-925 gyári számú Hurricane 1943-ban készült. Először Kanadába került az RCF 438 squadronhoz, majd egy kiképző alakulatnál repült. Felújítás és a trópusi üzemre való átalakítás után került Afrikába a RAF No.351(Y) squadronjába, amelynek színeiben és jelzéseivel most is tátható. A gép a 9539-es oldalszámmal repült a Jugoszláv Légierőben.A típust 1952 augusztus 18-val vonták ki a hadrendből.

A Supermarine Spitfire vadászrepülőgépből 12 darabot szeretett volna vásárolni Jugoszláv Királyság de a II.világháború kitörése miatt a brit kormány megtiltotta a gépek exportját. A jugoszláv pilóták így csak 1942-ben kezdték el repülni a típust a RAF No.94 squadronjában.

Ez a 17-545 gyári számú Supermarine Spitfire Mk.Vc Trop (ex. RAF MH-592) gép 1945.márciusában került a RAF No.352(Y) squadronba. A Jugoszláv Légierőben 9489-es oldalszámmal repült. 1947-ben felderítő géppé alakították át, egy orosz gyártmányú fényképezőgépet építettek be függőlegesen, a pilóta fülke mögé a bal oldalra. A típust 1952.augusztus 18-án vonták ki a hadrendből.

Link Trainer ANT-18 szimulátor

A Jakovlev Jak-3 vadászrepülőgépből 71 darabot használtak 1944 és 1957 között.

Az Iljusin Il-2M3 csatarepülőgépet 1945. januárjától kezdte el használni a 42. Támadó Hadosztály (42. ваздухопловна јуришна дивизија / 42. jurišna vazduhoplovna jurišna divizija). 1955-ben vonták ki a rendszerből. A múzeumban látható 308831-es gyári számú gép a Bolgár Légierőben repült.

A Bücker Bü-133D-1 Jungmeister kiképző repülőgép kis számban a háború után jelent meg a Jugoszláv Légierőnél. A három darab gép korábban a Független Horvát Állam légerejében repült. Az egyik gép később lezuhant, a másik kettőt 1956-ban vonták ki a hadrendből.

A North American T-6 Texan kiképző repülőgépet a RAF, Harvard II B néven rendszeresítette. A jugoszláv pilóták a típussal az afrikai átképzésük során találkoztak először. 1945-ben a Jugoszláv Légierő 11 darabot kapott a típusból, amelyek jelentős szerepet játszottak a pilóták F-47 Thunderboltra történő kiképzése során. Szolgálati idejük vége felé néhány gépet felderítő alakítottak át. Az utolsó két gépet 1960-ban vonták ki a rendszerből.

A múzeumban látható 168-503 gyáriszámú gép (ex.50-1289) egy T-6G változatú Texan. Franciaországból, a Jean Baptist Salis gyűjteményből került ide 1990-ben. Festése, az 1945-ben használt mintázatot követi.

Az első négy darab Polikarpov Po-2 többcélú repülőgépet 1944.szeptemberétől használta a Jugoszláv Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (Народноослободилачка војска Југославије (НОВЈ) / Narodnooslobodilačka vojska Jugoslavije (NOVJ)) főparancsnoksága futár/összekötő feladatokra. Később 100-as nagyságrendben került rendszeresítésre a hadseregben. 1958-ban, az M-11D csillagmotorral kapcsolatos alkatrész hiány miatt, 80 darab gépbe Walter Minor 6/III motor építettek be. Ezek a gépek a Po-2W jelet kapták. Később, az alkatrészhiány elmúltával valamennyi gépbe visszaépítették az eredeti erőforrást.

A de Havilland DH.82A Tiger Moth kiképző repülőgépet a Jugoszláv Királyságban csak a repülőklubok használták, a légierő nem rendszeresítette. 1945 márciusában az újonnan megalakult Jugoszláv Légierő kapott húsz gépet a RAF-tól, amelyek 1949-ig repültek a Zadarban a légierő akadémiáján (Ваздухопловну војну академију у Задру / Vazduhoplovna Vojna Akademija Zadar), majd repülőklubokhoz kerültek. A képen látható 86-470-es gyári számú gép 1945. januárjában került a RAF-hoz, NM150-es lajstromjellel, majd később Jugoszláviában a 0902-es oldalszámot kapta meg. Festése és jelzései a zadari időket idézi.

Röviddel a háború kitörése előtt húsz darab Fieseler Fi 156C-1 többcélú repülőgépet vásárolt a Királyi Légierő. Ezek többsége megsemmisült az 1941.áprilisi háborúban. A világháború végén a Felszabadítási Hadsereg nyolc ilyen típusú gépet foglalt le az ország területén. 1947-ben, Csehszlovákiától vásároltak 14 darabot, az ott Mráz K-65 Čáp néven gyártott típusból. 1957 végéig szolgáltak a légierőben. A kiállított gép is Csehszlovákiában készült, 1946-ban.

Ikarusz Aero 2 típusú kiképző repülőgéppel a Fizir FN-eket kívánták leváltani. A típus első repülésére 1940. áprilisában került sor, de a háború kitörése megakadályozta a sorozatgyártás megindítását. A háború után viszont megindult a gyártás a zimonyi "Ikarusz" repülőgép gyárban, ahol 1948 és 1953 között 271 darab készült, nyolcféle változatban. A múzeumban a 40 darab elkészült Ikarus 2Be változat egyik példánya látható, amely 0875-ös lajstromszámmal repült a légierőben 1952. szeptember 12-ig.(Икарус Аеро 2)

Az "Ikarusz" gyárban tervezett, majd a mostrai "Szoko" gyárban gyártott Szoko 522 kiképző/könnyű támadó repülőgép első prototípusa 1955. júniusában szállt fel. 112 darab készült a rendszerből 1978-ban kivont gépből. Beépített fegyverzete két darab 12,7mm-es Browning M3 géppuska, míg a szárnyak alatti két-két függesztő ponton összesen 200 kg fegyverzetet hordozhatott. A szárnyak, a tárolás megkönnyítésre felhajthatók. A múzeumban látható 32-es gyári számú gép 1959.január 19-én készült el. (Соко 522)

A képen látható gép tervezése is Zimonyban, az "Ikarusz" gyárban kezdődött 1938 második felében. A tervezési és gyártási folyamatot a háború megszakította. 1948.október 14-én szállt fel az első prototípus az Utva 213 Vihor-nak elnevezett kiképző/könnyű támadó repülőgépből. A gyártás a pancsevoi "Utva" gyárban folyt 1951 és 1955 között. A fa szerkezetű, egy darab 450 lóerős Ranger SVG-770C-B1 léghűtéses motorral szerelt gépből 196 darab készült. Beépített fegyverzet: két darab 7,92mm-es MG17 géppuska. A szárnyak alá összesen 100 kg fegyverzet volt függeszthető. 1960 novemberében vonták ki a típust a rendszerből. A múzeumban egy, már háromrészes szárnyal szerelt Utva 213-3 Vihor (gyári szám:92) látható. Tíz darab gépet célvontatónak alakítottak át 213-T jelöléssel.(Утва 213 Вихор)

A Republic F-47D Thunderbolt vadászbombázó repülőgépek az USA katonai segély programja, az MDAP (Mutual Defence Aid Programme) keretében érkeztek Jugoszláviába. Az átadott 150 darab gép közül 1952-ben 125 darab érkezett. Ezek korábban az USAF-nál repültek. A többi 25 darab Thunderbolt-ot 1953-ban kapta meg a Jugoszláv Légierő. Ezek a gépek viszont ezt megelőzően a Francia Légierőben szolgáltak. 1961.áprilisában vonták ki a rendszerből.

A múzeumban egy F-47D-40-RA Thunderbolt látható. Gyári száma: 399-55609, USAF széria száma: 44-90464. 1952.március 1-től állt szolgáltba Pulában, a 83. vadászrepülőezredben (83. ловачки авијацијски пук (83. лап) / 83. lovački avijacijski puk).

Nyolc darab 12,7mm-es Browning M2 géppuska alkotja a beépített fegyverzetet.

Buborék kabintető.

Az Ikarusz Sz-49 vadászrepülőgépet, a háború előtt tervezett és kis mennyiségben gyártott Rogožarski IK-3 alapján fejlesztették ki, miután 1948-ban Jugoszláviát kizárták a "szovjet táborból". A kereskedelmi kapcsolatok megszűnése érintette a rendszerben lévő szovjet gyártású gépek üzemeltetését is. Az első sorozat gépei még Klimov VK-105PF-2-es motorokkal készültek. Az Sz-49A (С-49A) jelölést kapott gépekből 45 darabot gyártottak, mert ennyi Klimov motor volt raktáron. Természetesen más hajtóművek beépítésére is voltak tervek, a naponta változó igényeknek megfelelően. Az Sz-49B-t egy DB-605A-s motort kapott, de csak egyetlen példány készült. Az Sz-49D Allison, az Sz-49E Rolls-Royce Merlin motorral készült volna, de ezek megmaradtak a tervezőasztalon.(Икарус С-49)

Végül is az 1500 lóerős Hispano-Suiza HS-12Z-17 motorral szerelt Ikarusz Sz-49C vadászbombázó repülőgép lett a legnagyobb darabszámban gyártott változat. 112 darab készült 1952-1956 között. 1961-ben vonták ki a rendszerből.(Икарус С-49Ц)

A Hispano-Suiza HS-12Z-17 motor metszete.

Fegyverzet: egy darab 20mm-es MG151/20 gépágyú, amely a légcsavarkúpon keresztül tüzelt, illetve két darab 12,7mm-es Browning M2 géppuska, a pilótafülke előtt beépítve. A szárnyak alatti függesztő pilonokon 25 és 50 kg-os bombákat, 82mm-es és 127mm-es nem irányított rakéták indító konténereit szállíthatta.

Az első két Lockheed T-33 Shooting Star repülőgép 1953.március 10-én szállt le Batajnicán. A gépek az MDAP keretében kerültek Jugoszláviába. A légierő első sugárhajtású gépeinek érkezését még a rádió is közvetítette. Először a kiképző változatú Shooting Starok, a T-33A-k érkeztek és 1977-ig szolgálatban is maradtak. 1955-től 22 darab RT-33A felderítő érkezett. Ezek 1975-ig voltak rendszerben. 1961-1974 között volt rendszerben a típus, korábban az US.NAVY által használt TV-2 jelű változata, amely lényegében megegyezett a T-33A-kkal. A típus véglegesen 1984-ben került ki a rendszerből, az utolsó nyolc, még célvontatóként használt T-33 kivonásával. A múzeumban látható, 580-8189 gyári számú, korábban az USAF-nál 52-9958 oldalszámmal repült gép egy T-33A-1-LO, amely 1954.szeptemberében került a légierő kötelékébe. A gépet felderítővé alakították át Jugoszláviában, így a típusjelzése IT-33A. Utolsó repülésére 1976 januárjában került sor 252. kiképző századnál (252. школско тренажна авијацијска ескадрила / 252. školsko trenažna avijacijska eskadrila) Batajnicán.

A Republic F-84G Thunderjet vadászbombázó repülőgépek MDAP keretében történő szállítása 1953.06.09-én, az első nyolc gép megérkezésével kezdődött és 1960-ban fejeződött be. Az első pilóták kiképzésére egy franciaországi amerikai bázison került sor. Az összesen beérkezett 231 darab repülőgép közül, 1960-as években, helyben, 23 darabot, gépenként három darab Kodak K-24 fényképező gép beszerelésével felderítőgéppé alakítottak át. Ezek jelölése IF-84G lett. A típus utolsó repülésére 1974-ben került sor. A múzeumban látható gép gyári száma: 3050-1858B, az USAF-nál 52-2939-es oldalszámmal repült, 1953 júliusában érkezett Jugoszláviába, mint F-84G-31-RE változat. Később felderítő változatúra építették át.

Az első North American F-86D Sabre Dog vadászrepülőgép 1961. augusztus 21-én érkezett meg. A megvásárolt 130 darab gépből 30-at azonnal leállítottak. Ezeket később alkatrészforrásként hasznosították. 29 darab gépet IF-86D jelzéssel felderítőgéppé alakítottak át. A három darab K-24 kamera a rakétaindító konténer helyére kerültek beépítésre. Ez a típus változat nem örvendett nagy népszerűségnek a szerelők között. A különböző meghibásodások miatt, az egyszerre bevethető gépek száma soha nem érte el a 40-et. 1974-ben vonták ki a rendszerből, egy időben az "E" változattal. Ez utóbbiakból 121 darab került rendszeresítésre a légierőben. 1956-57-ben az MDAP keretében érkezett 43 db licencben gyártott Sabre, a Canadair CL-13 Mk.IV, amelyek korábban a RAF-nál repültek, majd 1959-ben még vásároltak 78 darabot az USAF-tól, amelyek korábban szintén a RAF-nál repültek.

North American F-86D-50-NA Sabre Dog, minden időben bevethető vadászrepülőgép. Az orrkúp alatt egy AN/APG-36-os radar található. Ez a 190-748-es gyári számú gép, 52-10023 oldalszámmal repült korábban, a Zaragozában állomásozó USAFE 431st FIS kötelékében. 1961. szeptemberben került Zágrábba, a 117. vadászrepülő ezredhez (117. ловачки авијацијски пук / 117. lovački avijacijski puk).

A gép fegyverzete: a törzs alá függesztett, 70mm-es Mk.4 (Mighty Mouse) nem irányított rakéták indítókonténere. A szárnyak alá csak üzemanyag-póttartály függeszthető.

A Folland Gnat F.Mk.1 vadászrepülőgépből két darab érkezett vasúton 1958 júniusában. A típust licencben szerette volna gyártani Jugoszlávia. A gépeket Batajnicában a Repülő Kísérleti Központban (Ваздухопловни опитни центар / Vazduhoplovni opitni centar) vizsgálták. Gyártásra műszaki és pénzügyi okok miatt nem került sor. Az FL-17 (G-39-9) -es gyári számú gép 1958. októberében balesetet szenvedett. A múzeumban látható FL-14 (G-39-8)-as 1963-ig repült.

A gépbe egy darab Bristol Siddeley Orpheus Mk.701 gázturbinás sugárhajtóművet szereltek, amelynek metszete a képen látható.

Az 1960-as évek elején rendeződött a szovjet-jugoszláv viszony. Lehetővé vált a keleti haditechnika beszerzése is. Jugoszláv oldalról volt szándék a MiG-ek licencben történő gyártása is, de erre nem került sor, hanem 1962-ben 41 darab Mikojan-Gurjevics MiG-21F-13 vadászrepülőgép (74-es gyártmány) beszerzésére kötöttek szerződést a felek. A típuson repülő pilóták és műszaki személyzet kiképzésére elsőként a Szovjetunióban került sor, később viszont már Jugoszláviában történt a kiképzés. Érdekes, hogy a szovjetek nem kívántak MiG-15UTI-t eladni Jugoszláviának, így a MiG-ekre, a Lockheed TV-2-eken folyt a kiképzés. Az első öt gép 1962 szeptemberében landolt a batajnicai repülőtéren. A Jugoszláv Légierőben L-12 jelöléssel rendszeresítették. "L" mint "ловац / lovač" vagyis "vadász". A típus utolsó repülésére 1980 márciusában került sor. A múzeumban látható gép légierős nyilvántartási száma: 22532, gyári száma: 741702. 

Az RSzIU-5 fedélzeti rádió adó-vevő késantennája előtt, a plexi burkolat alatt, üzemanyagcsövek láthatók.

A MiG-21F-13 egy SzRD-5M rádió távolságmérővel rendelkezett. A képen látható RP-21M radart, a MIG-21PFM-ekbe szerelték. Jugoszlávia 36 darab PFM-t vásárolt, és L-14 néven üzemeltette 1967-1996 között.

R-3R félaktív lokátoros önirányítású levegő-levegő rakéta

A BDZ-60-21 függesztő pilonra szerelt indítósínre egy VML-Z80 típusú vontatott légi cél van szerelve. Az eszközt MiG-21-esről alkalmazták. (ВМЛ-З80)

UB-16-57UMP nem irányított rakéta indítókonténer és egy NR-30 (9-A-086) 30mm-es repülőgép fedélzeti gépágyú

A Sikorsky S-51 helikoptert Angliában a Westland gyártotta licencben WS-51 Dragonfly néven. Jugoszláviába 10 darab civil WS-51 Mk.1B került az MDAP keretében. 1954 és 1967 között volt rendszerben.

A Sikorsky S-55 / Westland Whirlwindből 1957-ben érkezett meg az első darab. A Pratt & Whitney R-1340-es motorral repülőr WS-55-öst, a Repülő Kísérleti Központban vizsgálták. 1960 utolsó hónapjaiban hat darab érkezett. Négy darab HAR.5-ös szállító és két darab HAS.7-es, tengeralattjárók elleni harcra felkészített változat. Az előbbit S-55-5, az utóbbit S-55-7 jelzéssel rendszeresítették. A mostari Szoko gyárban 1961-től licencben gyártották a típust, ahol 34 darab készült a szállító változatból, 4 darab a tengeralattjárók elleni változatból. A helikopterek Alvis Leonides Major 755/1 csillagmotorjai szintén licencben készültek. A tengeralattjáró-vadász változat AN/AQS-4D szonárját az amerikaiak nem szállították. Csak az 1970-es években kerültek be a gépekre, de ekkor már elavultak voltak. A 11701-es S-55-5-ös gépet kísérleti jelleggel páncéltörő változattá alakították át. A gépre négy darab 9M14 Maljutka páncéltörő rakétát lehetett felszerelni. De a helikopter erős rezgése miatt használhatatlan volt a fegyverrendszer és a gépet visszaépítették az eredeti állapotába.  1974-ben vonták ki a rendszerből a helikoptert.

A múzeumban kiállított Szoko S-55-5-ös szállító helikopter 1965 decemberétől repült a légierőben.

A PZL-Mil Mi-2 többcélú helikopterből 15 darab került rendszeresítésre. Kivonásuk után mentőhelikopterként szolgáltak.

Utva 65Sz Szuper Privrednik mezőgazdasági repülőgép (Утва 65С Супер Привредник)

Ikarusz Sz-451 kísérleti repülőgép. Az 1950-es évek elején kifejlesztett géppel azt vizsgálták, hogy a gépet hason fekve vezető pilótára hogyan hatnak a G-erők. A két darab Walter Minor 6-III motorral felszerelt gépből kettő darab készült.(Икарус С-451)

A múzeumban a 2. számú prototípus, a 451/II látható.

Az Ikarusz 451 alapján készült el az első Jugoszláv tervezésű és gyártású sugárhajtású repülőgép, az Ikarusz Sz-451M kísérleti repülőgép. Az "M" betű, a млазни rövidítése, vagyis sugárhajtású. Két darab egyenként 1,57 kN tolóerejű Turbomeca Palas 056A gázturbinás sugárhajtómű került a szárnyak alatti gondolákba. A pilóta ülő testhelyzetben vezette a gépetAz első felszállást 1952 október 25-én hajtotta végre Tugomir Prebeg Batajnicában. Az egyetlen elkészült gép 1959-ig repült.(Икарус С-451M)

Az orr alá egy 20mm-es Hispano-Suiza 404A gépágyú került beépítésre 50 darabos lőszerkészlettel. A szárnyak alatt nem irányított rakéták indítókonténereit hordozhatta a gép. A gép mellett az apró hajtómű látható.

A gépből készül egy fegyvertelen változat is Ikarusz Sz-451 Zolja néven (Икарус С-451M Зоља), amelyen hajtóműveket a szárny alól a szárnyba, a törzs mellé helyezték át.

A képen egy Ikarusz T-451 MM Sztrsjen II kísérleti repülőgép látható. Az Sz-451 Zoljából kifejlesztett T-451 MM Sztrsjen továbbfejlesztése. A gép egy könnyű támadó repülőgép prototípusa volt, de volt egy kétüléses kiképző változata is, az Sz-451 MM Matica, amely 1957-ben a kategóriájában (C-1d) sebességi világrekordot ért el 750,70 km/h sebességgel.(Т-451ММ Стршљен II)

A két darab Turbomeca Marbore II gázturbinás sugárhajtóművel repülő gép első felszállására 1958 december 3-án került sor, majd 1959 január végén átadták a Repülő Kísérleti Intézetnek, ahol 1969-ig repült. A gépbe két darab 20 mm-es Hispano-Suiza Mk.2-es gépágyú került beépítésre, a szárnyak alá nem irányított rakéták indítókonténereit függeszthették.

A polgári felhasználású Utva 60-asból kifejlesztett Utva 66 többcélú repülőgép első felszállására 1966.december 2-án került sor. Az Utva 66V-t 1968-tól használta a légierő V-51 jelzéssel. 1972-ben jelent meg a Haditengerészetnél, az Utva 66H hidroplán V-52 jelzéssel. 1999-ben került kivonásra a típus. A legyártott hat darab hidroplán egyike látható a múzeumban, gyári száma 9823. A gép szárnyai alá bombákat, nem irányított rakéták indítókonténereit, gépágyú konténereket lehetett függeszteni, valamint a pilótakabin ajtajába géppuska elhelyezésére is lehetőség volt. ( Утва 66Х)

Szoko J-20 Kraguj könnyű támadó repülőgépet a belgrádi Repüléstechnikai Intézetben (Ваздухопловни технички институт / Vazduhoplovnotehnički institut) fejlesztették ki 1962-ben. A repülőgépből, a kér prototípuson kívül két sorozatban 41 darab épült 1964 és 1977 között. (Соко Ј-20 Крагуј)

A Textron Lycoming GSO-480-B1J6 léghűtéses boxermotor kipufogócsövei némi plusz tolóerőt biztosítanak repülés közben.

A szárnyakba egy-egy 7,7mm-es Browning M2 géppuskát építettek be. A szárnyak alatt bombákat és nem irányított rakéták indítókonténereit hordozhatta.

A T-33A Shooting Starok leváltására tervezett Szoko G-2A Galeb kiképző / könnyű támadó repülőgép tervezési munkái 1957-ben kezdődtek el a Repüléstechnikai Intézetben. A gépbe egy Rolls-Royce Viper ASV.11 Mk.22-6-os gázturbinás sugárhajtómű került beépítésre. A még G-1-es jelzést viselő prototípus első felszállására 1961 július 3-án került sor. A második prototípus már a G-2-es megjelölést kapta. A gép gyártása 1964-ben kezdődött, a Jugoszláv Légierő 1965.július 30-án kapta meg az első gépet. N-60-as megnevezéssel rendszeresítették. "N" mint наставни / nastavni vagyis oktató. A legyártott 248 gép közül 132 került a Jugoszláv Légierőbe. 1999-ben vonták ki a hadrendből.(Соко Г-2 Галеб)

A gép orrába 12,7mm-es Browning AN/M3 géppuskák kerültek beépítésre, csövenként 80 darabos lőszer készlettel. A szárnyak alatti összesen hat felfüggesztési pontra maximum 500 kg fegyverzet függeszthető. A két belsőre 150 kg-ig bombák és nem irányított rakéták indító konténerei és külsőkre csak indító konténerek helyezhetők.

YuRom J-22 Orao csapásmérő/felderítő repülőgép. A J-21 Jastreb utódjának szánt gép tervezése 1968-ban kezdődött Jugoszláviában. 1969-ben a Jugoszláv és a Román kormány együttműködési megállapodást írt alá a gép további fejlesztésére.1972 közepére befejeződött a tervezés és megkezdődött a prototípusok építése. Egy-egy Jugoszláviában és Romániában. A munka megosztás alapján Jugoszláviában készültek a szárnyak, a törzs hátsó része és a farokrész. Több részegység nyugatról került beszerzésre, a futómű például francia gyártmány, a műszerek, a radar Angliában készültek. 1974.október.31-én történt meg az első felszállás. Jugoszláviában összesen 115 darabot gyártottak a különböző változatokból. A "J" a támadó változatot jelenti "јуришник / jurisnik". De készült felderítő változat IJ-22 típusjellel, "I" mint "извиђач / izviđač" és kétüléses oktató NJ-22 és INJ-22 jelöléssel. Az egyik INJ-22-es, a 25606-os oldalszámú, 1984 tengerészeti célra lett átalakítva. A törzs alá egy oldalra néző radart függesztettek (Ericsson SLAR), az eredeti radar egy Marconi AD-660-as doppler radarra cserélték és a hátsó kabint gyakorlatilag megszüntették. Típusjele az INJ-22M lett. Ez a változat nem vált be A múzeumban az első prototípus látható, amely 1980-ban, a szárnyakkal kapcsolatos kísérletek miatt többször módosítottak, így a J-22H jelülést kapta. "H" mint hibrid. (ЈУРОМ Ј-22 Орао Х)

A Jugoszláviában gyártott első 35 gépbe a Szarajevo közelében, Rajlovacban, licencben gyártott Rolls-Royce Viper Mk.632-41-es hajtóműveket szerelték (Orao 1). A 36. géptől már ennek az utánégetővel ellátott változata, a Viper Mk.633-41 került a gépekbe és strukturálisan is módosultak a gépek (Orao 2). Ez utóbbi verzióba tartozó 25101-es oldalszámú géppel 1984.november 22-én, 15 fokos siklásban Marjan Jelennek sikerült átlépni a hangsebességet.

A függőleges vezérsík alatti fékernyő konténer nyitott állapotban.

A törzs alá, két oldalra egy-egy dupla csövű GS-23L gépágyú került, 200 darab lőszerrel fegyverenként. A négy darab szárny alatti függesztési pontra egyenként 500 kg-nyi fegyverzet függeszthető, a törzs alattira 800 kg.

Az Orao katapultülése: Martin-Baker Mk.10 (YU10). A képen látható ülés a 353. felderítő repülő század (53. Извиђачка авиацијска ескадрила / Izviđačka aviacijska eskadrila) 25603-as oldalszámú INJ-22-eséből származik, amelynek segítségével 1983 április 10-én sikerült a gépet elhagyni Milašin Radović kapitánynak, Mostar felett.

A Jugoszláv Légierőben N-62-es elnevezéssel állították hadrendbe a Szoko G-4 Szuper Galeb kiképző / könnyű támadó repülőgépeket (Соко Г-4 Супер Галеб). A 23733-as oldalszámú, 065-ös gyári számú gép farok részét 1991. szeptember 24-én egy horvát Stinger rakéta találta el Lički Ribnik felett. A repülőgép  a találat ellenére sikeresen leszállt. A sérült részek kicserélése után visszatért a szolgálatba.

Az 1950-es években jelentek meg a légvédelmi rakéták, a hadseregek fegyvertárában. Jugoszlávia nem tudott hozzájutni ilyen fegyverrendszerhez, ezért döntés született, hogy maguk fejlesztenek ki ilyen eszközt. Ez lett a Szoko R-25 Vulkan, amelyet Japán segítséggel fejlesztettek ki, részben a japán Kappa típusú rakéta alapján. A két lépcsős rakéta első fokozat 4 vagy 7 szilárd hajtóanyagú rakétából állt, a második fokozat RM-1000B hajtóműve folyékony hajtóanyaggal működött. Az 1413 kg súlyú rakéta hatótávolsága 30 km, hatómagassága max. 20 km lehetett. Célfelderítésre a FAP-13-as gépkocsira telepített OAR M-61 Fruška Gora S sávban üzemelő radart használták, a rakéta irányítására egy amerikai 3M7 radart. A végső szakaszban infravörös önirányítással repült. Az első rakéta indításra 1962. novemberében került sor, de ekkor már tárgyalások folytak az Sz-75 Dvina légvédelmi rakétarendszer megvásárlásáról, emiatt a fejlesztési programot 1964-ben leállították. (Соко Р-25 Вулкан)

3RUA légi cél

Az 1999. március 27-én lelőtt F-117A (82-0806) kabinteteje.

Az Sz-125M Nyeva M légvédelmi rakétarendszer 5V27D rakétájának második fokozata, amellyel az F-117-est lelőtték.

Az F-117-es katapult ülése, infravörös kamerája (FLIR) és HUD-ja.

Az 1999.május 2-án lelőtt F-16CG (88-0550) roncsai.

Ezt az ALARM radarromboló rakétát Nyékinca (Никинци) mellett találták. A rakéta önmegsemmisítő szerkezete nem működött, ejtőernyőn ereszkedett le.

BGM-109C Block III robotrepülőgép roncsa. 1999.03.24-én Ladevci (Лађевци) környékén lőtték le.

A "C" változat harci része: WDU-36/B.

A vitrinben egy Luftwaffe-s Canadair CL-289 felderítő drón látható. 1999. májusában lőtték le Lipljan (Липљан) felett.

A CBU-87B/B kazettás bomba egy SUU-65B tartályból és...

...202 darab BLU-97B résztöltetből áll.

A villamos energia ellátó rendszerek megbénítására alkalmas BLU-114/B résztöltetek a CBU-102/B kazettás bomba részét képezik.

AGM-154 JSOW GPS irányítású siklóbomba

Ezt a General Atomics RQ-1A Predator felderítő drónt, 1999.május 13-án lőtték le 19:00 óra körül egy Sztrela-1M légvédelmi rakétarendszer 9M31M rakétájával Urosevac (Урошевац) felett.

A Francia Hadsereg SAGEM Crecerelle felderítő drónját 1999.május 26-án lőtték le.

A Mil Mi-4A szállító helikopterből 24 darabot vásárolt Jugoszlávia. Az első két gép 1960.decemberében érkezett. 1976-ig voltak hadrendben.

Az első Mil Mi-8-as szállítóhelikopter 1968 áprilisában érkezett meg Jugoszláviába. A HT-40 elnevezéssel rendszeresített típusból összesen 92 darabot vásároltak. Ezen kívül volt egy szalon változatú gép is.

Kamov Ka-25PL tengeralattjáró-elhárító helikopter. 1974 elején született meg a döntés a Ka-25-ösök megvásárlásáról. A gépek ezen év november 22-én meg is érkeztek a Split melletti Divuljéba. A megvásárolt hat darab gép a 784. tengeralattjáró-elhárító helikopter századba került (784. противподморничка хеликоптерска ескадрила). A helikoptereket a HP-43 néven rendszeresítették. A hat gép közül négy, a VGSz-2 Oka szonárral volt felszerelve, két gép pedig az APM-60-as mágneses anomália detektorral. A gépek pilótáit a légierő adta, a személyzet többi tagját a haditengerészet. A helikopterek közül három, 1999-ben a NATO légicsapásai következtében megsemmisült. Két helikopter 1989-ban Oroszországba került nagyjavításra, de soha nem kerültek vissza Jugoszláviába. Az egyetlen túlélő, a 4912519-es gyári számú gép (VGSz-2 szonáros) látható a múzeumban.

A Jugoszláv Légierő 1987 decemberében vásárolta meg a Kamov Ka-27PL tengeralattjáró-elhárító helikopter export változatát, a Ka-28-at. A típus a HP-46 jelölést kapta a légierőnél. A megvásárolt két gép szintén Divuljéba került. A 2000-es évek elején vonták ki a  hadrendből.

A pilótafülke alatt látható dobozban helyezték el az Oszminog-E kereső és felderítő rendszer részét képező Inyiciativa-2KM radart.

A rendszer részét képezi az APM-73V mágneses anomália detektor és a...

... a kép jobb oldalán látható nyíláson kiereszthető VGSz-3 szonár is.

Short SA6 Mk.I Sealand kétéltű szállító repülőgép. 1951. októberében érkezett két hidroplán, az MDAP keretében. A gépek Divuljébe kerültek és 1962 végéig használták őket.

A de Havilland Canada DHC-2 Beaver I szállító repülőgépből Jugoszlávia három darabot vásárolt 1954-ben. A gépek Divuljéba kerültek. A gépek úszótalpakkal repültek a Split mellett található bázisról.

Az első Junkers Ju-52-es szállító repülőgép úgy került a Jugoszláv Légierő, illetve akkor még Nemzeti Felszabadítási Hadsereg tulajdonába, hogy a Luftwaffe egyik gépe 1944 október 24-én éjszaka tévedésből leszállt a már nem német kézen lévő Tiranában. A II.világháború végén még három darabot találtak a Jugoszláv területen. Később Franciaországtól vásároltak négy darabot, az ott Amiot ACC.1 Toucan (Ju-52 /3mg11e) néven gyártott gépből. Ezen négy gép egyike, a 222-es gyári számú látható a múzeumban. Az eredeti BMW-132Z motorokat, az alkatrész hiány miatt Pratt & Whitney R 1340-es motorokra cserélték. 1947-1952 között használta a típust a légierő.

A II.világháború után az ENSZ egyik elődjétől, az UNRRA-tól (United Nations Relief and Rehabilitation Administration), kapott a jugoszláv légitársaság, a JAT (Jugoslovenski aerotransport) C-47 Skytrain szállítógépeket, amelyeket aztán Csehországban és Hollandiában DC-3-as polgári utasszállítókká alakítottak át. A légierőnél az MDAP keretében jelent meg a típus, amelyből összesen 41 darabot rendszeresítettek. 1986-ban az Antonov An-26-os váltotta fel. Ez utóbbit T-70-es jelöléssel állt rendszerbe. A kiállított gép 16472/33220-as gyári számmal készült 1945. május elején C-47B-35-DK típusjellel. Az USAAF-nál a 44-76888 lajstromszámot kapta, majd a RAF-hoz került KN586-os oldalszámmal. 1953 júliusában átépítésre került C-47D változattá. 1954.március 8-án került a Jugoszláv Légierő kötelékébe 71214 azonosítóval, 214-es oldalszámmal. Az idők során térképészeti feladatok elvégzésére alakították át.

1945-ben 11 darab Liszunov Li-2-es szállító repülőgépet kapott Jugoszlávia a Szovjetuniótól. Ezekből a gépekből tíz darab, az 1953-1961 közötti időszakban átépítésre került. A Svecov AS-62IR típusú csillagmotorokat, Pratt & Whitney R-1830 Twin Wasp csillagmotorokra cserélték. Ezek a gépek a Li-3-as jelzést kapták. 1970-ben vonták ki őket a hadrendből.

Iljusin Il-14Sz személyszállító repülőgép. A 10 fő szállítására képes gép 1956. április 26-án készült el és július 3-án került a légierő állományába. Összesen 113 órát repült.

A 25120-as J-22 Orao-t egy reklámkampány miatt festették lilára.

A Mikojan-Gurjevics MiG-21R (94R gyártmány) felderítő repülőgépet L-14i néven rendszeresítették Jugoszláviában. A 12 darab megvásárolt gép közül az első kettő 1968.október 28-án érkezett meg. A gépek a 352. felderítő repülő századba (352.извиђачка авијацијска ескадрила / 352.izviđačka avijacijska eskadrila) kerültek. 2003-ban vonták ki a típust.

A gép törzse alá függesztve egy "D" típusú fotófelderítő konténert láthatunk. Ebbe, a nappali feladatok végrehajtására használt konténerbe öt darab AFA-39-es és egy darab ASAFA-5-ös fényképezőgép került. Egy darab AFA-39-est ferdén, előre nézve szereltek a tartályba, a többi függőlegesen került beszerelésre. A 90-es évek elején a fényképező gépek helyett VHS rendszerű kamarák kerültek beépítésre. Ezen kívül az "R" típusú elektronikai felderítő konténer és 1978-tól az "N" típusú, éjszakai bevetéseknél használt fotófelderítő konténer került rendszeresítésre.

Csali MiG-29-es (légierős jelölés szerint:L-18) vagyis M-18 (Макета-18/Maketa-18). Fa és némi fém borítás, hogy a radaron is jól mutasson. Hat darab készült belőle és csak ez az egy maradt meg.

A G-2 Galeb alapján kifejlesztett, az F-84G-k leváltására tervezett Szoko J-21 Jasztreb könnyű támadó repülőgép első felszállására 1965.július 19-én került sor. A Jugoszlávia összesen 175 db-ot rendszeresített a típus J-21, IJ-21 (felderítő), NJ-21 (kétüléses kiképző) változataiból. 1996-ban került kivonásra. A Rolls-Royce Viper Mk.531-es gázturbinás sugárhajtóművel szerelt gépekre, a felszállási úthossz rövidítésére JATO rakétákat lehetett felszerelni. A gép orrába három darab 12,7mm-es Browning AN/M3 géppuska került beépítésre. (Соко Ј-21 Јастреб)

A múzeum melletti területen...

A következő képek 2017. májusában, Larisszából hazafele tartva készültek:

Kruševac (Крушевац), Mikojan-Gurjevics MiG-21bisz (75B gyártmány) vadászrepülőgép. Jugoszláviában L-17 megnevezéssel került rendszeresítésre. Légierő regisztrációs szám: 17132, gyári szám: 75061101.

Trstenik (Трстеник), Szoko J-22 Orao 2 csapásmérő repülőgép. Légierő regisztrációs szám: 25102, gyári szám: 002. 1985-ben Le Bourgetben bemutatót repült.

Zastavák között

Ratina (Ратина), Mikojan-Gurjevics MiG-21PFM (94-es gyártmány) vadászrepülőgép, Jugoszláv elnevezéssel: L-14, egy iskola udvarán. Gyári szám:945806, légierő regisztrációs szám:22716.

Kraljevo (Краљево), Szoko G-2A Galeb kiképző / könnyű támadó repülőgép. Légierő regisztrációs szám:23158.

Topola (Топола), Szoko IJ-22 Orao 1 felderítő repülőgép. Légierő regisztrációs szám: 25710, gyári szám: 010.

Belgrád (Београд), Szoko J-21 Jasztreb könnyű támadó repülőgép. Légierő regisztrációs szám: 24127.

Antonov An-2-esek valahol.

A múzeum honlapja: Aeronautical Museum-Belgrade
Szerbiai múzeumok a blogon: Szerbia múzeum
A blog frissüléséről a Facebookon is értesülhetsz.
Köszönöm, hogy megnézted a képeimet.