2018.04.11 The Point Alpha Memorial, Geisa, Germany / Die Gedenkstätte Point Alpha, Geisa

Az Observation Post Alpha, vagy rövidítve OP Alpha, az egyike volt azon a megfigyelési pontoknak, amelyeket az Amerikai Hadsereg üzemeltetett az NDK és NSZK határán.

A II. világháborút követően, amerikai katonai csendőrök őrizték a határt. 1951-ben vette át a területet a 14. Páncélozott Lovassági Ezred, 1.százada (14th Armored Cavalry Regiment). Az ezredet 1972-ben a 11.Páncélozott Lovassági Ezred, (11th Armored Cavalry Regiment) váltotta fel. A "Blackhorse Regiment" 1990.március 31-én teljesítette utolsó őrjáratát a határ mentén, majd 1991-ben lezárta a bázist.

Az 1985-ben épített őrtoronyban elhelyezett AN/PPS-5 MSTAR felderítő radar segítségével kb. 10 km-es mélységben lehetséges volt az NDK területén mozgó járművek megfigyelése. Ezen kívül a keletnémet néphadsereg (Nationale Volksarmee, NVA) és a határőség (Grenztruppen der DDR) rádiókommunikációját is figyelemmel kísérték.

Kilátás a toronyból. A kép bal oldalán látható a tényleges államhatár határ jelzésére szolgáló oszlop, majd, már az NDK területén a műszaki akadályok rendszere. A völgyben Geisa városa látható.

Az amerikai megfigyelő toronytól nem messze, az NDK határőrségének BT-9 típusú megfigyelő tornya látható.

Kezdetben ilyen, kicsi, általános rendeltetésű sátrakban (General Purpose Small Tent 17'16"x17'16") helyezték el az itt szolgálókat. (A rács nem a sátor tartozéka.). Később un. Quonset kunyhókat telepítették ide, majd 1972-ben felépültek a most is látható épületek.

Az M1009 CUCV (Commercial Utility Cargo Vehicle) a Chevrolet K5 Blazer katonai változata.

M113A2 páncélozott szállító harcjármű

Egy .50 cal (12,7mm) M2 Browning géppuska a jármű fegyverzete.

A jármű személyzete két fő. A deszanttérben 11 főt szállíthat.

Általában 10 páncélozott szállító jármű állomásozott a bázison.

M16 MGMC "Meat Chopper" önjáró légvédelmi géppuska. (Egy géppuskacső hiányzik a kiállított járműről.)

M60A3 Patton harckocsi

M35A2 2½-ton tehergépkocsi

Az M109 2½-ton tehergépkocsi, az M35 tehergépkocsi felépítménnyel ellátott változata.

A kép előterében látható UH-1D Iroquois a faroktartón látható felirat ellenére nem repült az Egyesült Államok Haderejében. A Német Hadsereg Légiereje használta 72+07-es lajstromjellel. A mögötte látható Aérospatiale SE.3130 Alouette II a nyugatnémet határőrségnél szolgált D-HIBE lajstromjellel, 1963 és 1982 között.

Grenzschutz Fligerstaffel MITTE

A korábban lőszertárolóként használt helységben látható ez a kiállítás. A képen balról jobbra haladva: M150 105mm páncéltörő lőszer, M735 105mm APFSDS-T (gyakorló páncéltörő nyíllövedék), M490 105mm TP-T hüvely. Mögöttük egy 81mm-es M1 aknavető látható. Mellettük a 84mm-es M136 AT4 nem irányított páncéltörő rakétarendszer indítócsöve és 105mm-es hüvelyek láthatók.

Az M47 Dragon vezetékes távirányítású páncéltörő rakétarendszer indítótócsöve, irányzó berendezés nélkül.

MILAN vezetékes távirányítású páncéltörő rakétarendszer indítócsöve.

A vitrinben, bal oldalon látható bábú egy, az amerikai 9. Páncélos Hadosztály (9th Armored Division) állományába tartozó katonát jelenít meg HBT nyári gyakorló ruhában, M1910 málharendszerrel, nagy méretű táskával a kézigránátok számára és M1 Garand félautomata öntöltő puskával. A középen és jobb oldalon látható bábúk, az 1946 és 1952 között a Németország és Ausztria amerikai megszállási övezetében működött katonai csendőrség (United States Constabulary) egyenruháját viselik. Középen egy tiszti egyenruha, tőle jobbra egy altiszti egyenruha látható. Az altiszt kezében egy M1A1 Thompson géppisztoly van.

A vitrinben bal oldalon a 14. Lovassági Ezred (14th Cavalry Regiment) katonájának öltöztetett bábú látható, M1951 OG 108 gyakorló öltözetben. Mellette egy tiszti egyenruha (Class A Green Uniform) látható. Az OG 107-es gyakorló egyenruhát (BDU) viselő bábú M1956 málharendszert (LCE) visel. A vitrin jobb szélén egy téli gyakorló egyenruha látható.

Az M1956 málharendszerrel hordható felszerelés és az M14 gépkarabély.

Társasági egyenruha (Blue Uniform), az OG 107 trópusi változata, a TCU (Tropical Combat Uniform, Jungle Fatigues), M1965 téli gyakorló kabát.

7,62mm-es M60 géppuska, 66mm-es M72 könnyű páncéltörő rakéta indító (LAW; Light Anti-armor Weapon), AN / PRC 77 hordozható rádió adó-vevő készülék.

A 11.Páncélozott Lovassági Ezred (11th Armored Cavalry Regiment) törzsőrmestere (SSgt) a vietnami háború idejéből. Felszerelése: M1 sisak Mitchell mintás álcahuzattal, védőszemüveg, TCU, M1952 repeszállómellény, M18 füstgránát, Mk 2 repeszgránát, mellette M1956 lőszeres táska, lőszertartó pánt a vállon átvetve, M1956 1 kulacs, M16 gépkarabély.

M136 AT4 nem irányított páncéltörő rakétarendszer indítócsöve látható a vitrinben a kép jobb oldalán. A mellette álló bábú Woodland mintázatú BDU (Battle Dress Uniform) gyakorló ruhát és IIFS (Individual Integrated Fighting System) málharendszert visel. Sisakján AN / PVS-7 éjjellátó, a kezében pedig egy M16A3 gépkarabély látható. A középen térdelő pilóta CWU-27/P pilótaruhát, SRU-21/P túlélő mellényt visel, a fején pedig egy SPH-4 sisak látható. A baloldalon egy MOPP 4-es szintnek megfelelően vegyivédelmi ruhába öltöztetett bábú látható M17A1 gázmaszkban.

A Szövetségi Határőrség (Bundesgrenzschutz) egyenruhái.

H&K MP5A3 géppisztoly

A hidegháború időszakában a NATO stratégiai tervezői úgy vélték, hogy a Fulda és a Kinzig folyók völgyében fogja kirobbantani a III világháborút. A Fuldai szorosnak (Fulda Gap) elnevezett területen a Varsói Szerződés páncélos erői, gyorsan elérték volna a mintegy 100 km-re fekvő Frankfurt am Main-t és ezzel ketté vágták volna Nyugat-Németországot. A szoros védelméért az amerikai V. hadtest volt a felelős. A védelmi rendszer elemét képezte az OP Alpha is, Rastdorf, Hessen (NSzK) és Geisa, Türingia (NDK) határán, a Rhön hegységben.

Normál esetben, egy időben, 40 fő teljesített szolgálatot a bázison, akik a fuldai Downs Barracks-ban állomásozó ezeredtől 4-6 hetes váltásokban került ide. Szükség esetén 200 fő elhelyezésére is lehetőség volt. Az ide települt alakulat katonái járőrözési és megfigyelési feladatokat hajtottak végre, illetve volt egy páncélozott járművekkel felszerelt riadócsoport is.   

Nyugat-Németországban, felkészülve a várható támadásra, a közúti, vasúti, hajózási műtárgyakba robbantó kamrákat és különböző műszaki akadályokat telepítettek, építettek. Az úttestbe épített robbantó tölcsért (Trichtersperre) szemlélteti a kiállított eszköz. Az 5-6 méter mélységű, korábban betonnal, majd a későbbiekben műanyag burkolattal bélelt tölcsérbe helyezték el egymásra a kb. 25kg-os TNT töltetet tartalmazó DM-41 típusú aknákat, amelyeket a formájuk alapján"Käseladung"-nak neveznek. Az alján kúposra kialakított tölcsért, a képen is látható, 150 kg-os zárható fedéllel fedték le, amelyet elsőre csatornafedélnek is nézhetnénk. Az ilyen kamrákat általában csoportosan, egymástól néhány méterre telepítették, de előfordult az egyenkénti telepítés is. A kamrák karbantartását a Bundeswehr állományába tartozó ún. Wallmeisterek végezték civilnek öltözve, polgári rendszámú járművekkel. A robbanóanyagok tárolása, sok esetben a robbantó kamrák közelében épült, nem őrzött bunkerekben (PiSpMH vagy PiSpMunH) történt. A robbantó kamrákat fokozatosan, az adott útszakasz javításával egyidejűleg szüntetik meg. 1990-ben 5.787 darab volt belőlük, manapság kb. 500-600 db lehet még belőlü.

Jellemzően ilyen, a Szovjet Hadsereg által elhelyezett sorompók álltak a keletet a nyugattal összekötő közutakon 1945 és 1952 között.

Az 1,2 méter magas egy soros, szögesdrót kerítés építése 1952-ben kezdődött. A kerítés keleti oldalán egy 10 méter széles nyomsávot alakítottak ki. A kerítéstől 500 méteres távolságig egy biztonsági zónát, 5 km-es távolságig egy korlátozott övezetet alakítottak ki.

Az 1,8 méter magas kettős szögesdrót kerítés kiépítése 1961-ben kezdődött A kerítés sorok között aknamezőt telepítettek POMS-2 és PMD 6M fadobozos aknákból, amelyek 1963-tól műanyag burkolatú PMN-1, PMN-2, PPM-2 aknákra cseréltek le.

1966-től kezdődött a fémkerítések (MGZ) telepítése. Egy soros telepítés esetén 3,2 méter magas elemekből, két soros telepítés esetén 2,4 méter magas elemekből. 1970-től a fémkerítésekre SM-70 irányított repeszaknákat telepítettek mintegy 450 km hosszban (Sperranlage 501/701).

A fémkerítéstől befelé, keleti irányban: betonelemekből épített kb. 1,5 méter mély akadály, kb. 6 méteres nyomsáv (K1), néhol kivilágítva. A határőrök által használt út, majd őrtornyok. 1983-től 500 méterre a határtól egy 1,8 méter magas 2. kerítés (GSSZ) is épült, amelybe áramot vezettek, optikai és akusztikai riasztóberendezésekkel is ellátták és ezen kerítés mellett is kialakításra került egy 2 méter szélességű nyomsáv (K2). Ezzel egyidejűleg a kerítésről leszerelték az SM-70-es aknákat. A határzár összes eleme nem valósult meg teljes egészében az 1.378 km hosszúságú határon. Pl. a gépjárművek megállítására szánt betonakadályok összesen 602 km-en épültek meg.

A kutyákat vagy vezetődróton vagy szabadon tartották a határsávban.

Határoszlop

A volt keleti oldalon is helyet kapott egy kisebb kiállítás. A képen egy Trabant 601 Kübel látható..

A PPS-41 géppisztolyt 1952-ben rendszeresítették.

Az AK-47 gépkarabélyt 1961-ban rendszeresítették az NDK Határőrségénél. 1970-ben megindult az előbbi fegyver licenc alapján történő gyártása. Ennek egyik változata a kihajtható válltámasszal szerelt KMS-72 gépkarabély (MPi-KMS-72 ( Maschinen-Pistole Kalaschnikow mit Schulterstütze 72).

Akna jelző zászlócskák, PMN-1 gyalogsági akna, a Wehrmachtnál rendszeresített Schützenmine 42 orosz változata, PMD-6M gyalogsági akna.

SM-70 irányított repeszakna (Splittermine Modell 1970). 1971-1984 között volt használatban. Mintegy 447 kilométer hosszú határszakaszon került telepítésre.

Két változata volt. Az 501-es, amelyben a 110 grammos TNT töltet kb. 80-100 darab 4x4 mm-es éles szélű acélkockát (a képen egy ilyen kocka látható) lőtt ki 120 méteres távolságban és 15 méteres szélességben. A 701-esben vagy 70/M-ben 98 gramm TNT/Hexogén robbanóanyag volt és 20 darab 20mm-es csapágygolyót lőtt ki 280 méteres távolságra, 26 méteres szélességben.

Az SM-70-et három féle magasságban szerelték a kerítésre. Az azonos magasságban elhelyezett aknák között 30 méteres távolság volt. A rejtve elhelyezett érintőhuzal 2 cm-es megnyúlása indította a mechanikus indítószerkezetet, amely két elektromos áramkört zárt. Az egyik áramkör indította a robbanótöltetet, a másik áramkör pedig jelzést küldött az adott határszakasz harcálláspontjára.

 Egy másik, ehhez a témához kapcsolódó múzeumban készült fényképeim: Grenzmuseum  Schifflersgrund
 A múzeum honlapja: Die Gedenkstätte Point Alpha
 A blog frissüléséről a Facebookon is értesülhetsz.
 Köszönöm, hogy megnézted a képeimet.